Útibeszámoló – Irány Skócia IX. rész

Reggeli után búcsú Skóciától, visszatérünk Angliába, és folytatjuk utunkat York-ba, mely Anglia egyik legszebb kisvárosa. Megtekintjük a város szimbólumát, a csodálatos York Minster-t. Továbbutazás Hullba, behajózás Zeebrugge felé éjszaka a komphajón (1 éj).”
Ugye milyen egyszerű, no de a valóságban? Hamarosan kiderül, hogy mire gondolok! A yorki katedrális (angolul: York Minster) Anglia és Észak-Európa legnagyobb gótikus temploma, amely negyed évezreden át épült. A yorki érsek Anglia második legmagasabb egyházi méltósága Canterbury érseke után.
 
Kiemelkedő mestermunka a déli kereszthajót uraló rózsaablak, amely a Lancaster- és a York-ház egyesülésének állít emléket. VII. Henrik és Yorki Erzsébet házassága véget vetett a rózsák háborújának, és általuk kezdődött meg a Tudor-korszak.
   
A templom belső hossza 148 méter, magassága 35 méter, hajójának szélessége szintén 35 méter, kereszthajója 69 méteres.
 
A központi hajó mennyezete festett fa, míg az oldalhajóké kő.
A katedrálisban található szentélyrekesztő falon 15 király (I. Vilmostól VI. Henrikig) szobra áll.
  Az északi kereszthajóból közelíthető meg a nyolcszögletű káptalanterem, amelynek nincs központi tartóoszlopa, fülkéit pedig külön-külön ablak világítja meg. A teremben kétszáz faragott fej és figura látható.
Mielőtt tovább utaznánk a kikötőbe, vessünk egy pillantást a városra.
  Goodbye England!

Csaknem kéthetes Brit utunk egyik fénypontjának ígérkezett a komppal való visszautazás a kontinensre. Na, de azért volt benne egy csavar! 
York városában sétálgattunk éppen a csoporttal. Én idegenvezetőnkkel diskurálgattam (már több utat róttunk le együtt. Ennek okán szinte baráti kapcsolatban voltunk.). Visszafogott hangon említi, hogy sajnos egyelőre nincs hajónk, de a csoportnak még nem merte bevallani, illetve dolgozik a kérdés megoldásán. Történt ugyanis hogy Brugge kikötőjét lezárták és nem fogad és nem indít hajókat. Hoppá! Akkor mivel és hová? Az igazság az, hogy nem izgultam egy percig sem. Annyira bíztam kísérőnkben, hogy biztosra vettem, hogy megoldja a problémát.
Szóval battyogunk a katedrálistól vissza buszunkhoz. Dezső (most nevezzük így csupán azért, hogy inkognitóját megőrizzük) előveszi telefonját és tökéletes angolsággal beszélvén megkezdi a hajó felkutatását. Csak a felénél kevesebbet értettem meg erősen kopó középszerű angolommal, de nem sok jót lehetett sejteni. Rám néz, fejét csóválja, de nem szól semmit. Aztán megint „tárcsáz” (a mai fiatalok nem is ismerik ezt a kifejezést ). No, most meg tökéletesen franciául szólal meg. Pár percnyi disputa után mosolyogva mondja: „Megvan a hajónk.”  no, nem Brugge hanem Rotterdam.”
Te úr isten! Hát milyen telefonszámok vannak ennek a Dezsőnek telefonjában? Mit tud még beszerezni a világ túlsó felén? Erre mondják, hogy: Megmutatom, elvisznek! 
  … és megpillantottuk! 
Hát akkor nincs más hátra, mint hogy nézzünk a Brugge-i városnézés helyett valami programot. Hát azon az úton nincs más normális lehetőség, mint Antwerpen - mondja Dezső csak úgy nekem. Így jutottam el másod ízben is Antwerpenbe. Mit mondjak? Nem bántam meg! Dezsőnek mindegy hogy a világ melyik részén járunk, Ő tökéletes idegenvezetést produkál, legyen az Brugge vagy Antwerpen!
Maga a hajóút megérdemel egy külön részt ezért most be is fejezem.