Törökországi élmények I. rész - Antalyai part

Többször jártam már az országban, ezért nem egy utazás élményeit osztom meg veletek, hanem szeretnék egy összefoglalást átnyújtani. Először talán magáról az országról ejtsünk pár szót.
 
Antalyai part

Törökország európai állam, annak ellenére, hogy területének 97 százaléka Ázsiában terül el. Ez az európaiság a régmúltból gyökerezik. Az ország nagy része Anatólia, mely az ókorban a
görög, majd a római birodalom része volt.

A mai, modern államberendezés alapjait Mustafa Kemal (1881-1938.) tette le, aki népétől az Atatürk, azaz „Törökök atyja” nevet kapta. Atatürk a soknemzetiségű országból nemzetállamot kovácsolt, választásokat hirdetett, végrehajtotta az állam és a vallás szétválasztását, bevezette az európai öltözködést, az előnevek használatát és a latin ábécét is.
  Az ország éghajlata a mezőgazdaságnak kedvez, így e téren önellátó, illetve exportáló ország. Kilométereket utaztunk fóliasátrak és üvegházak között, ahol paradicsomot, paprikát, uborkát, padlizsánt és cukkinit babot termeltek. Sokszor nem lehet az ókor épített örökségeit fotózni, mert fóliasátrakba ütközik a fotós!

Máshol olajfa-, citrom-, mandarin-és narancsligetek zöldelltek, gabonatáblák és ánizskertek színesítették a tájat, váltakozva a nagy kiterjedésű örökzöld és lombos erdőkkel, valamint a kopár sziklás területekkel, ahol apró növények próbálkoznak a megmaradással.

Törökország a legfiatalabb európai állam. Az átlagéletkor 27 év, és ez köszönhető az egyre javuló orvosi ellátásnak, a nagyméretű gyermekhalandóság felszámolásának. A szegénység itt olykor valós, máskor látszólagos.

A népesség 80 millió körül mozog, de ez igazából csak becsült adat. Vannak népszámlálások, de sokakhoz nem jutnak el a számlálóbiztosok, mert a lakosság egy része még mindig nomád életmódot folytat.
  A nomádok sátrakban élnek, szemmel láthatóan szegényen, ám legtöbbjük számára ez nem számít szegénységnek, hanem ez életforma, ez az igazi lételemük.

A közép és felsőbb osztály igényei a 180-320 négyzetméteres lakóterületet is elérik.

Ahogy az előző fotókon is látszik általában repülővel Antalyába érkezik meg a vendég. Mi is maradjunk egyelőre itt.
 
Krisztus előtt a második században II. Attalosz pergamoni király elrendelte, hogy találják meg a világ legszebb táját a számára: a földi paradicsomot. Miután emberei rábukkantak erre a gyönyörű öbölre, Attalosz király várost építtetett és az Attaleia, nevet adta neki, mely később Adalia-ra, majd Antalya-ra módosult.

Az antalyai éghajlat mediterrán jellegű. Enyhe tele és forró nyara miatt szinte egész évben alkalmas a pihenésre. Átlagosan az év 365 napjából 300-ban süt a nap. Köszönhető ez annak, hogy a hideg szelektől megvédi a Toros hegység, mely teljesen körbeveszi.
 
Maga a város rohamosan fejlődik. Az elmúlt pár év alatt 150 ezerről egy millióra nőtt a népesség száma, s jelenleg is nagy ütemben folynak az építkezések.
 
Yivli Minaret

Kaleiçi-ben (az óváros központjában) található. A minaret város nevezetessége és szimbóluma. Bár a bejárat felirata azt jelzi, hogy a Yivli Minaret mecsetet 1373-ban Mehmet Bey, Yunus Bey unokája építtette a Hamitoglu klánból. Az eredeti mecset 1230-ban épült egy romos, régi templom falainak felhasználásával, amely korábban ugyanott létezett.

A 38 méter magas furulyás minaret az anatóliai török ​​építészet egyedülálló példája. Hatalmas, négyzet alakú, 6,5 méter magas és 5,5 méter széles kőalapon áll. A Minaret nyolc félkör alakú barázdált vörös téglatengelyét eredetileg sötétkék és türkiz színű csempék
díszítették.
 
A város történelmi negyedében a Kaleiciben, a múlt legszebb emlékeivel találkozunk. Maga az óvárost városfalak zárják körbe. A műemlék épületek mellett itt találjuk a szeldzsuk Karatay és a Tekeli Mehmet Pasa Mecsetet is, valamint az 1800-as évek végén épült Óratornyot.
 
Hadrianus kapu

A városfal része Hadrianus diadalíve, a “Három Kapu”. Valójában egy győzelmi emlékmű, melyet a római uralkodó tiszteletére építettek, aki 130-ban járt a városban. A hármas ívű kapuról él egy legenda, miszerint Sába királynője gyémántokkal megrakott hajóin haladt át alatta, ezután le is zártak és sokáig nem használtak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy sértetlen maradt és csak a városfalak leomlása után tárták fel. Pamphylia legszebb kapujának tartják. A pillérek kivételével az egész monumentális építmény fehér márványból készült.
 
Atatürk lovasszobra

A Köztársaság téren az óváros bejáratánál találjuk. Antalyanak ezen a részén megcsodálhatjuk a hagyományos török és a helyi görög építészet szép példáit, melyeknél a hangsúly a természettel való harmónián van. Kaleici az igényes felújításoknak köszönhetően Antalya legnépszerűbb negyede lett hotelekkel, bárokkal, klubokkal, éttermekkel és üzletekkel.

A városrészt övező kikötőt is teljesen helyreállították. Kaleici és ezzel Antalya az értékek megőrzése és az átgondolt felújítások elismeréseként elnyerte az Aranyalma díjat, a turizmus Oscarját.
  Így ír az Utikritika Antalyaról:

- A július és az augusztus, sőt valamennyire már a június is nagyon meleg. Olyan nagy a hőség, hogy nehézzé teszi a hotelen kívüli programozást, a kirándulásokat.

- Antalya a török Riviéra központjának számít

- Az Antalya-i repülőtérhez közel épült egy új nyaraló terület, az Antalya-Lara, amelynek finom homokos a tengerpartja. Itt csak 5 csillagos luxus hotelek sorjáznak.

- Az Antalya-i repülőtér nagyon színvonalas, és óriási a forgalma

- Antalya strandjainál a víz tiszta, szép a part, nyáron jellemzően 25 fok körüli a tengervíz
hőmérséklete.
   
Antalyanak három vízesése is van!
Ezek a Felső Düden vízesés, a Kurşunlu vízesés (erről a későbbiekben még mutatok fotókat)
A harmadik vízesés az Alsó Düden vagy Karpuzkaldıran, ami a Felső Düden folytatása és egyben végződése a tengerbe. A szállodasor szomszédságában található. Ez utóbbi látható a fotón.
 
Ha tradicionális oszmán házakat szeretnénk látni és tipikus kis török utcácskákban nézelődni, akkor a Hadrianusz kaputól induló, bazárba vezető utat válasszuk. Itt megláthatjuk a Csonka Minaretet is. Villámcsapást kapott állítólag. A feltáró munkálatok napjainkban is zajlanak.