Törökországi élmények V. rész - Bursa, Ephesus

A fotóhoz magyarázatul szólnom kell pár szót az iszlámról. A fotót Bursaban készítettem az Ulu Camii (Nagy Mecset) előtt az esti ima időszakában.

Az iszlám öt pillére: 

1. A saháda, amely a hitvallást jelenti. 

2. A szalát, az imádkozás oszlopa. 

3. A zakát, vagyis az alamizsna; 

4. A szaum, ami a Ramadán hónapban az önmegtartóztatást jelöli. 

5. A haddzs, amely a mekkai zarándoklatot írja elő a muszlimoknak.

Most csak a másodikkal foglalkozom – az imával. Naponta ötször (hajnal, dél, délután, napnyugta, este) kell elvégezni az előírások pontos betartásával, a rituális mosdás elvégzése után. Ehhez a sivatagban víz helyett homokot is fel szabad használni. Az ima meghatározott formulákból és Korán-idézetekből áll, és előírt testmozgás kíséri. Az imák idejét az imakikiáltó, müezzin hirdeti sajátos éneklő hangon a mecset tornyából, a minaretből. Az imádkozónak Mekka, a Kába felé kell fordulnia. Pénteken a déli ima helyét a mecsetben tartott, prédikációval összekapcsolt istentisztelet foglalja el.

Az Ulu Camii Bursa legnagyobb mecsete, a korai oszmán építészet egyik kiváló példája. 1396–1400 között Ali Necar építette I. Bajazid szultán parancsára. A mecset négyszög alakú, húsz kupolával rendelkezik, melyek négyszer ötös elrendezésben találhatóak és tizenkét oszlop tartja őket. A mecsethez két minaret tartozik.

Belső terét 192 hatalmas falfelirat díszíti, melyeket híres iszlám kalligrafikusok készítettek. Található benne egy szökőkút (şadırvan) is, a hívők ima előtti rituális tisztálkodáshoz. A belső tér kialakítása békés, nyugodt, intim légkört teremt, ellentétben a későbbi oszmán mecsetek kialakításával (például Szinán munkáiban), ahol a hangsúlyt a hatalmasságra és lenyűgözésre helyezték, a birodalom erejét bizonyítandó.

Bursa Törökország északnyugati részén, az ország negyedik legnagyobb városa. Bursa a török autógyártás központja, ahová a Fiat és a Renault telepített üzemeket. A város ipari parkjában textil és élelmiszergyárak (például Coca-Cola és Pepsi) kaptak helyet. A kiváló talajon korábban virágzó mezőgazdaság az egyre erősödő iparosítás következtében hanyatlik. Gyorsan növekvő gazdasága miatt Bursa az „anatóliai tigrisek” csoportjába tartozik.

A Selyembazár egyik turistacsalogatója

Az oszmán időszakban Bursa volt a legfontosabb selyemforrás. Iránból és Kínából kapta a selymet, melyet aztán helyben használtak föl kaftánok, párnák, hímzések és más selyemből készült ruhaneműk és dísztárgyak készítéséhez. Az egyes anyagok elkészítéséhez arany és ezüst szálakat is felhasználtak, ami rendkívül drágává tette az itt készülő luxuscikkeket, hiszen a selyemfonálra kézzel tekerték fel a hihetetlenül vékony ezüst illetve aranyszálakat.

Bursából indulunk és visszalépünk az időben!

Először Ephesusba visz az utunk. Iónia legfontosabb metropolisza volt, a Nyugatot Kelettel összekötő egyik fontos kereskedelmi út mellett. Fénykorában – az i. sz. 1. században – lakóinak száma elérte a félmilliót. Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt.

Mazeusz és Mitriadész kapuja

Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu. A kapu két szimmetrikus előretolt tagból áll, melyeket egy ugyanolyan magas boltív köt össze. Ez a görög-hellenisztikus kaputornyok és a római boltívek keveredéséből kialakult forma leginkább Kis-Ázsiában terjedt el. A boltozatok felett virágfüzéres fríz fut körbe, ezek fölé hármas pártafalat emeltek. A kapu építtetői szabadságukat Augustus császárnak köszönhették, így a pártafalakra a császárt és családját dicsőítő feliratokat véstek.

Az Odeon

A város egyik főútja, a Kurétesz út mellett álló, eredetileg fedett, jó állapotban fennmaradt félkör alakú 1400 főt befogadni képes épület. Egy i. sz. 150 körül származó felirat Publius Vedius Antoniusnak és feleségének tulajdonítja építését. A színház 22 széksorból állt, a felső részét vörös gránitból készült korinthoszi stílusú oszlopok díszítették. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne, és csak ritkábban hagyományos színházi előadásokat.

Hadrianus temploma

Hadrianus temploma a Kurétesz úton épült, korinthoszi stílusban. A homlokzatán lévő felirat szerint P. Quintilius megrendelésére épült i. sz. 138-ban, aki Hadrianus császárnak ajánlotta. A 4. században jelentős mértékben felújították, gyakorlatilag még felhasználható elemeiből újjáépítették. Az épület homlokzatát középen boltív töri meg, hajlatának csúcsán Tükhé istennőnek, a város védelmezőjének alakja látható. Az ő figurájának felel meg hátrébb, a cella bejárata felett vonuló boltív domborműves ábrázolásán megjelenő nőalak is. A templom cellájában Hadrianus császár szobra állt, homlokzata előtt négy szobortalapzat található, rajtuk a fennmaradt feliratok szerint Diocletianus, Maximinus Daia, Galerius és II. Constantinus császárok szobrait helyezték el.

Ephesus egyik főútja a Kurétesz út.

Celsus könyvtára

Az épület egyszerre volt könyvtár és Celsus emlékműve. Közepét egy kelet felé tájolt nagyméretű 16,72x10,92 méteres famennyezetes, négyszögletes terem foglalta el. A belső teret három szinten húzódó fülkesor díszítette, melyeket eredetileg az irattekercsek tárolására szolgáló faliszekrények töltöttek ki. A belső, márvánnyal díszített és a külső, egyszerűbb falak között hézagokat hagytak, így védekeztek a nedvesség ellen. Becslések szerint a könyvtárban őrzött tekercsek száma elérhette a húszezret is. A 3. században, amikor a várost gót támadás érte a könyvtár belseje teljesen kiégett, de a homlokzat nem szenvedett komolyabb károsodást. 

A könyvtárnak csak a homlokzatát díszítették ki, másik három oldala összeépült a szomszédos házakkal.

A könyvtár márványhomlokzatán a széles tagolatlan lépcsősor tetején négy oltárfülkét helyeztek el, míg a felső szinten három nagyobb fülke kapott helyet. A négy alsó fülkében Celsus erényeit megszemélyesítő szobrokat (Bölcsesség, Kiválóság, Megfontoltság, Tudomány) helyeztek el.

Az ókori világ egyik legnagyobb könyvtára volt. 12 000 és 15 000 tekercset helyeztek el a Celsus nagy-könyvtárában.

A könyvtárat Vitruoya római építész tervezte, Celsus Polemeanus emlékére építették, aki római szenátor, Ázsia tartomány kormányzója és a könyvek nagy szerelmese volt. Celsus fia, Julius Aquila 110-ben kezdte meg az építkezést és utódai fejezték be 135-ben.

Celsus holttestét a földszint alatt temették el egy ólomtartályban, egy márvány sírban. Az északi fal mögött egy folyosó vezet a boltozatig.

Traianus kútja

A piactér és a bazilika

Az Odeonnal szemben a Kurétesz út másik oldalán elhelyezkedő nagy, négyszög alakú teret nyugati irányból egy kapun át lehetett megközelíteni. Három oldalról árkádsor szegélyezte, északi oldalán pedig az Artemisznek és Augustusnak szentelt bazilika állt. A háromhajós bazilika térre néző homlokzatát ión stílusú oszlopok díszítették. A bazilikában Augustus császár, és felesége Lívia monumentális szobrait állították fel. A bazilika mögött a tanácsháza épülete, a bulentérion állt, ahol az elöljárók gyűléseit tartották. Domitianus korában a piactér nyugati felén, egy teraszos területen templomot emeltek a császár tiszteletére, így a város kivívta magának a "császári kultusz őrzője" címet.

A következő részben is Ephesussal ismerkedünk!