Exkluzív interjú a Szakmai Elit díjas Kovács Nórival, Magyar Örökség díjas énekes, dalszerzővel

Mi vonzotta az énekléshez és a népdalokhoz?

Bele születtem. A családom, a szüleim jókedvű, mulatni szerető, dalos-nótás emberek, akik a családi alkalmakkor mindig népdalokat, magyar nótákat énekeltek. Egész kiskorom óta ezt szívtam magamba, tőlük, velük tanultam a dalokat, az éneklés szeretetét. Később, kisiskolás koromban már tanáraim egyengették az utamat. Ekkor volt a nagy „Táncház-mozgalom” virágzása, rengeteget jártunk ilyen helyekre, eredeti népdalfelvételeket hallgattunk, ezekről tanultunk.
  Hogyan gyűjti és válogatja össze a népdalokat, amelyeket előad?

Felcseperedtem, és ráéreztem a gyűjtés ízére. Szívesen utazok, ismerkedek meg helyi emberekkel, hallgatom bölcs mondanivalójukat az életről, az élethez való hozzáállásukról. Aztán egy idő után, ha már jó barátságba kerültünk, elfújják először csak egy-egy kedvenc dalukat, aztán meg jön a többi. Általában visszajárok hozzájuk, nem csak egyszer megyek, a dalgyűjtés okán. Akkor meg sem nyílnának igazán, így viszont a többszöri tartalmas találkozások miatt igazi, mély barátságok szövődnek. Mivel általában idősebbekhez megyek, hiszen ők ismerik a régi népdalokat, olyan, mintha kicsit hazajárnék a nagyszüleimhez. Volt már olyan is, hogy egy néni azzal várt, hogy van egy dal, amit még senkinek, soha nem énekelt el, aki dalt ment gyűjteni hozzá, de látja, nálam jó helyen lesz a „nóta”, így nekem elénekelte. Óriási bizalom és megtiszteltetés. Ezekből a személyes tapasztalásokból, a népdalokhoz kapcsolódó csodát történetekből születnek aztán a népdalfeldolgozásaim, a koncertjeim műsora.
Mi a kedvenc része a népdaléneklésben?
 
Nincs kedvenc részem. Maga az a lelki és tanulási  út, amin ilyenkor végig megyek, az  úgy együtt nagyon jó és izgalmas.
   
Hogyan tartja életben és fejleszti tovább a hagyományos népdal éneklését?
 
Nagyon fontosnak tartom, hogy tisztelettel és az értékeit, mondanivalóját megtartva és kiemelve nyúljunk a népdalokhoz. Semmilyen mainstream irányzathoz nem szeretnék csatlakozni, hogy az éppen aktuális zenei trendeknek megfelelve, divatból felkapjak, meghangszereljek valamilyen népdalt. Én mindig a saját „Kovács Nóri szűrőn” engedem át a népdalokat, csakis azokat dolgozom fel és énekelem el, amik szívből-lélekből jönnek. Nagyon szeretek kísérletezni, zenei stílusok fúziójában összekapcsolni hangzásokat, például a poposabb, vagy éppen a klasszikus zene elemeit is szívesen beépítem a hangszerelés során. Rengeteg zenész barátom segít ebben, hogy csodák szülessenek. Úgy látom, hogy a fiatalabb generációknak is könnyebben befogadhatóak így a népdalok, ha hozzájuk közelebb álló zenei köntösbe öltöztetem őket.
   
Hogyan ad érzelmet és jelentést a daloknak az előadása során?
 
Az előadói pálya legfontosabb küldetése az, hogy amit fontosnak tartok, ami számomra érték, jelen esetben a népdalok, azt közvetíteni tudjam a hallgatóságnak. Hogy érzelmeket adjak át és váltsak ki belőlük. Ezt csak úgy tudom elérni, ha magam is belülről átélem azt a dalt, amit éppen énekelek. Ilyenkor teljesen kizárom a külvilágot, ami néha nehéz, de tanulható, és csak a közönség és én vagyok ilyenkor abban a miliőben, amiben az alkotás akkor és ott megszületik. Együtt rezgünk, lélegzünk, nevetünk vagy éppen sírunk.
 
Milyen érzéseket kelt Önben a közönség reakciója?
 
Ez egy oda-vissza ható rendszer. Amit adok, azt kapom vissza. Mivel én szeretetet közvetítek, rengetegek kapok vissza. Látom a szemek ragyogásából, a mosolyra álló szájakból, az önkéntelen lábon vert ritmusokból, és persze a tapsokból is. A koncertek után sokan odajönnek hozzám, és külön elmondják élményeiket. Nagyon hálás vagyok az ilyen személyes találkozásokért. Érzelmekkel csordultig feltöltve szoktam ilyenkor haza menni.
   
Van-e olyan népdal, amelynek különösen nagy jelentősége van az Ön számára?
 
Több ilyen dal is van. Ezeket nem mondanám kedvencnek, mert nagyon sok dal áll közel a szívemhez. Inkább azok a kedvesebbek számomra, amelyekhez valami személyes élmény köt. Vagy az a személy, aki énekelte, vagy egy történet, ahogyan a feldolgozás megszületett, esetleg zenésztársakkal való szenvedélyes munka emlékei. Sokféle van.
 
Hogyan készül fel mentálisan egy koncertre?
 
A felkészülés már otthon elkezdődik, amikor a koncertre kiválogatom a műsor dalait. Meg szoktam kérdezni a szervezőt, hogy milyen érdeklődési körű, vagy milyen korú közönségre számíthatok, mi a rendezvény témája, és mindig ahhoz próbálok kapcsolódni a műsorommal. Aztán az odaút során már a dalok világában élek, ilyenkor szeretek elcsendesedni. Az odaérkezés után pedig már egy kellemes, bizsergető érzés járja át a porcikáimat, az örömhöz és az izgatott, de nem izgulós várakozáshoz tudnám hasonlítani, hogy jaj de jó, mindjárt kezdődik a koncert, mindjárt valami fontosat tudok elmondani a közönségemnek. Megint együtt tudunk lélegezni. Együtt leszünk!

   
Mi inspirálja a dalait? Hogyan zajlik az alkotófolyamat?
 
Először valami megérint egy népdalban. A dallama, a mondanivalója, vagy valami más, és a lelkemben kiválasztódik, hogy ezt szeretném feldolgozni és elénekelni.
Általában ezután, ha megszólított a dal, akkor már könnyebb az alkotó folyamat. Először magamban, műhelymunka, egy zongora kíséretében. Aztán elmondom az ötleteimet állandó hangszerelő társamnak, Jónás Barnabásnak. Amikor összeállt a dal szerkezete, akkor jönnek a zenész barátok, akik felöltöztetik a művet. Sokszor saját szerzeményt írok. Ezeknek egy részét is a népdalos múltam inspirálja.
 
Miért tartja fontosnak, hogy egy dalhoz klip is készüljön?
 
Minél több élményt szeretnék adni az embereknek. Minél több tapasztalást, gondolatot ébreszteni a közönségemben. A hangzást nagyon jól ki lehet egészíteni a vizuális élmények által inspirált klipekkel. Sokszor érzem szükségesnek, hogy amit a dalban nem tudok elmondani, azt megtámogassam a képi világban, ami még plusz információkat, motivációkat ad a nézőnek. Szerintem sokkal jobban megmarad a dal is így a lelkében.
   Hogyan tervezi meg a koncertjeit és milyen előkészületeket tesz?
 
Minden év szeptemberében megveszem a jövő évi naptáramat, igazán optimista vagyok, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy szerencsére sok felkérés érkezik már előre is. A koncertszervezők különböző módon tudnak elérni, de a közönséggel is napi kapcsolatot tartok. A honlapomon: www.kovacsnori.com mindig aktuális információk, koncertnaptár, új dalok, klipek fogadják a látogatókat. Ezen kívül mindig frissül a YouTube és a Facebook csatornám tartalma is. A koncertekre nem csak mentálisan készülök, hanem természetesen fizikailag is. Nagyon vigyázok az egészségemre, főleg a torkom, a hangszalagjaim épségére, hiszen ezek elengedhetetlenül fontosak, hogy egy koncert megvalósulhasson, hogy tökéletes legyen. Az évtizedek során már kialakult egy külső megjelenésre vonatkozó személyes stílusom is. Főleg a saját márkám, a KELENGYE ruháimat és ékszereimet viselem, ezzel is az összhangra törekszem. Hiszen ezek is a belső világomat, a személyiségemet, az értékrendemet tükrözik.
 
Van-e olyan koncert, amelyet valószínűleg soha nem felejt el?
 
Igen, van ilyen, több is. Ami most legelőször eszembe jutott, az az, amikor pár évvel ezelőtt a Csíksomlyói búcsún jártam és Székelyföldön volt egy koncertsorozatom. A Búcsún tartott kise végén bemondta a celebráló atya, hogy koncertem lesz a Szentlélek kápolnánál másnap. Aztán lett is, sok-sok emberrel. Lent szakadt az eső, körbe villámlott, de minket fent a hegyen egy csepp eső sem ért.  Aztán másnap az Ezer Éves Határnál Gyimesbükkön, a mise után énekeltem a „Magyarnak Lenni” saját szerzeményemet, több tízezer ember előtt, velük együtt. Lengtek a magyar és székely zászlók. Szem nem maradt szárazon, Gyönyörű volt. És még ugyanekkor, készülve az esti koncertre a gyimesközéploki színpadon hangbeállás gyanánk el kezdtem énekelni szintén ezt a dalt, jó hangosra volt tekerve a hangerő. A zarándokvonat meg meghallotta, megállt és végighallgatta. Az emberek kihajoltak az ablakokon, integettek a zászlókkal, úgy hallgatták. Óriási lelki élményt adott ez a koncertturném. Egy másik, csak nagyon röviden, hogy Szék községben, Erdélyben él Kovács Józsi bácsi, aki most már jóval 80 felett jár. Több mint 15 éve gyűjtöm tőle a dalokat, minden évben többször is meglátogatom. Többször is hívtak már a helyi szervezők koncertezni, és ilyenkor mindig elénekeljük vele közösen a kedvenc, feldolgozott dalokat, köztük a „Szerelem, szerelem, átkozott szerelem” címűt, ami óriási sláger lett. Szóval ott is megtörténik a csoda, amikor velem áll a színpadon Józsi bácsi, előttünk ül a gyönyörű népviseletbe öltözött közönség, és együtt énekeljük azokat a feldolgozásokat, amelyeknek az eredetijét tőlük gyűjtöttem. Visszaér a populáris népdal a születési helyére.
Milyen tanácsot adna azoknak, akik szeretnének népdalokat tanulni és énekelni?
 
Inkább csak azt mondanám Nekik, hogy mindig a szívükre hallgassanak, szívvel énekeljék, szívesen énekeljék, és tiszteletteljesen énekeljék a népdalokat.
Ha van rá lehetőség, személyesen tapasztalják meg, tanulják meg a dalokat az idősebb, hagyományőrző emberektől. Ha erre nincs mód, akkor eredeti felvételeket válasszanak, és kicsit kutakodjanak, ki gyűjtötte, mikor, kitől, hol, stb.
   
Hogyan tartja fenn a kapcsolatot a népdalok és a hagyományok iránt érdeklődő közönséggel?

Minden lehetőséget megragadok. A személyes találkozásra a koncerteken túl minden hónap második csütörtökén van lehetőség Budapesten, a Józsa Judit Galériában tartandó Kovács Nóri Baráti Klubban, ahol aktuális ünnepekhez, gondolatokhoz kapcsolódó koncertjeimet hallgathatja interaktív módon a közönség. Ez alatt azt értem, hogy rengeteget mesélek, kötetlenül a dalok születéséről, a koncert végén közösen tanulunk népdalokat. A 15 megjelent lemezem is egyfajta kapcsolattartási lehetőség, és a sajtó felületen is folyamatosan jelen vagyok aktuális, új alkotásaimmal, gondolataimmal. Ezek mellett a közösségi médiában is aktív szerepet vállalok. Aki szeretne utolérni, az biztosan megtalál.
  Hogyan látja az elmúlt években a népdal éneklésének fejlődését és jövőjét?
 
Azt tapasztalom, hogy egyfajta újra virágzása, divatja van most a népzenének, népdaloknak, népi alkotásoknak, pl. a legtöbb tárgyon jól mutató kalocsai mintáknak.
Ez mindenképpen jó, hiszen a hagyományokat nem csak őrizni kell, múzeumokban kiállított tárgyakban, gramofon felvételeken, hanem megélni, értelmezni, újraértelmezni, a mai világunkba beilleszteni. Hogy a hétköznapok része legyen. Hiszen a dalok ma is ugyanarról szólnak. Emberi érzésekről, szerelemről, bánatról, irigyekről, stb. Lehet, hogy kicsit a megfogalmazásuk régiesnek tűnik, de a tartalmuk ugyanaz, mint a mai kor emberének az érzései. Én nagyon örülök azoknak a pozitív kezdeményezéseknek, amik az értékteremtésről szólnak, és ehhez a népdalokat veszik alapul.
   
Milyen tervei vannak a jövőbeni koncertjeire vonatkozóan?
 
Folyamatosan koncertezem, új dalokat is írok, hogy mindig legyen valami újdonság a koncerteken a régi nagy kedvencek mellett. Különösen örülök a külhoni magyarok felkéréseinek, szívesen utazom és koncertezem diaszpórában élő magyar testvéreinkhez. Vannak nagy világzenei fesztiválok, szerte a világban, ahol többször is képviselem a magyar színeket, mutatom be a magyar spirituszt. Idén is lesznek ilyenek. Mindezek mellett adok elég időt magamnak az alkotásra is. Most is folyamatosan dolgozom Nimród regéje című szimfonikus-népi operám szövegkönyvén és zenéjének megírásán. Aztán ha másfajta alkotásra vágyom, akkor Kelengye ékszereket készítek magamnak és másoknak. Minden évben – másodévben van egy-egy nagyobb, lemezbemutató koncertem, amely az éppen aktuális, frissen megjelenő lemez anyagát mutatja be. Ehhez most írom az újabb dalokat. Szóval mindig van mit csinálni, és akkor még a hobbikról nem is beszéltünk. Azt talán majd egy másik beszélgetés kapcsán…

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!