Exkluzív interjú Kőszegi-Arbeiter Anita Dugonics András Irodalmi díjas meseíróval

Mi inspirál téged a meseírásban, és miért választottad ezt a szakmát?

Az írás már nagyon régóta része az életemnek, de sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a szakmám. Már főiskolás korom óta írok novellákat, de nem is sejtettem, hogy valaha ebből fogok élni. Akkor kezdtem el először könyvkiadáson gondolkodni, amikor a nagyobbik lányom az egyik mesét, amit neki találtam ki annyira megszerette, hogy a kis barátnőinek is mesélnem kellett, amikor átjöttek hozzánk. Az inspirációt elsősorban a lányaim adják. Vagy velük történik valami, amiből születik egy mese, vagy ők kérnek maguknak egy saját mesét. Emellett természetesen a saját élmények is megihletnek, így születtek meg a kalandjáték mesekönyveim, mert én magam kamaszként nagy kaland-játék-kockázatos voltam.
Hogyan dolgozol ki új meséket, és milyen folyamatokat követsz az írás során?

Nem mondanám, hogy kidolgozom a meséket, inkább, hogy megtalálnak, én pedig leírom. Nagyon sok rövid mese születik családi élményekből, eseményekből, amik csak úgy jönnek, én pedig leírom őket. Amikor hosszabb mese, meseregény, vagy mesekönyv születik, akkor már egy kicsit koncentráltabb vagyok a munkafolyamat tekintetében. Ilyenkor írok egy vázlatot, ami mentén haladni szeretnék, leírom a főbb cselekménypontokat, és a pontok alapján vágok bele az írásba. A kalandjáték mesék ennél még kacifántosabb. Amikor ilyen mesét írok van egy egész post-it falam, amin a különböző irányok vannak, hogy melyik hova kapcsolódik, majd részenként megírom ezeket. Ezután jön egy alapos átolvasás, minden szálat, minden irányt egyenként végigfutok, hogy lássam, hogy a fejezetek eleje passzol-e egymáshoz. Kicsit bonyolult, de ezt élvezem a legjobban.
   
Milyen kihívásokkal jár a meseírás, és hogyan lehet ezekkel szembenézni?

A meseírásban nekem mindig kihívást jelent, hogy tetszen a gyerekeknek, esősorban az én csemetéimnek. Mindig lelomboz, ha egy mese nem úgy sikerül, ahogy terveztem, és nem ragadja magával az olvasókat. A gyerekeim elég kritikusak, nem is rejtik véka alá a véleményüket. Ez néha vicces tud lenni, de megesik, hogy nehezen viselem a kritikát. De ilyenkor nincs mit tenni, át kell írni. Szerencsére mindig segítenek abban, hogy hogyan lesz tökéletes a mese.
  A másik kihívás, legalább is számomra, hogy a korosztályt hogyan határoljam be, akinek a mese szól. Szeretek már kicsit nagyobb korosztálynak meséket írni, viszont ez még nehezebben megy, hiszen eddig elsősorban ovis meséket írtam. A nagylányommal azonban sokat olvasunk együtt olyan meseregényeket, amelyek őt érdeklik, így én is tanulom, milyen is egy jó meseregény.
   
Milyen célközönséget céloz meg a munkád, és hogyan határozzák meg az olvasóid a munkádat?

A célközönségem elsősorban az ovis korosztály, bár most kezdek kacsingatni a kisiskolák korosztály felé is a meséimmel. Mostanában főleg ezen dolgozom.
Szerencsére az olvasói visszajelzések nagyon jók, leginkább ovis gyerekek szüleitől hallom vissza, hogy mennyire szeretik a gyerkőcök a meséimet, de tanár néniktől is kaptam már visszajelzést, hogy a második osztályosokkal az én Fülöp a strucc savariai kalandjai könyveimet dolgozták fel. Erre például rendkívül büszke vagyok.
   
Milyen üzeneteket szeretnél átadni a meséiden keresztül?

Ez mesétől függ. Egyes mesék a család és a szeretet fontosságáról szólnak, de akad helytörténeti mesém is, amely inkább ismeretterjesztő és szórakoztató. Számomra fontos, hogy akik olvassák a meséimet, kapjanak a végén valami pluszt, ne csak egy történetet, hanem tudást, egy kis humort, egy fontos értéket, vagy csak az együtt töltött családi pillanatokat. Ha ez teljesül, én már nagyon boldog vagyok.
   Hogyan kapcsolódnak a személyes tapasztalataid a munkádhoz?

Oh, az összes mesémet átjárják a személyes élmények. Az első megjelent mesekönyvem, a Csenge tündérkertje is úgy született meg, hogy együtt barkácsoltunk a nagyobbik lányommal. Csenge 3-4 éves volt, amikor tündérkertet készítettünk, ő pedig rendkívül szomorú lett, hogy nincs benne igazi tündér. Ezért kitaláltuk, hogy varázsolunk bele, és ebből lett egy saját mese, ami aztán meg is jelent nyomtatásban, sőt, folytatást is kapott. A kalandjáték mesék azért születtek meg, mert én kamaszként sok Kaland-Játék-Kockázat könyvet olvastam, és át akartam adni ezt az élményt a gyerekeimnek is. De a Gyógyító mesék is mind-mind családi történet alapján készültek.
 
Milyen típusú kutatásokat végzel, hogy inspirálódj és információkat szerezz az írásodhoz?

Egyes mesék nem igényelnek különösebb kutatómunkát, mások viszont komoly utánajárás után születnek csak meg. A Katonadolog – Gyógyító mesék esetében utána kellett néznem, hogy egyáltalán milyen mesekönyvek vannak már a témában, és olyan meséket írni, amikről nem, vagy nem ilyen formában létezik mese. Ezután az egyes betegségeknek is alaposan utána olvastam, illetve a gyógymódoknak is. Fülöp a strucc kalandjaihoz egész Szombathelyet bejártam, felkerestem az összes helyszínt, ami szerepel a mesekönyvben, sőt, rengeteg fotót is készítettem az illusztrációkhoz, hogy a lehető leghitelesebbek lehessenek. De olyan rövid meséim is születtek, például, amelyek a Pinky Manó magazinban jelennek meg rendszeresen, melyek igényeltek egy kis utánajárást. Ilyenkor főleg az internetet használom, de vettem már ki könyvet a könyvtárból, hogy hiteles információhoz jussak.
   
Milyen készségekre van szükség a meseírásban, és hogyan fejleszted ezeket a készségeket?

Szerintem a meseíráshoz jó fantázia kell, bőséges szókincs, és az írás szeretete. Ezt pedig úgy lehet fejleszteni, ha az ember sokat olvas. Én rengeteget olvasok, mondhatni fekete öves könyvmoly vagyok. Nemcsak felnőtt témákban olvasok, de sok meseregényt, és ifjúsági kötetet is elolvasok, ami mind segít abban, hogy újabbnál újabb ötleteket szerezzek.
   
Milyen szakmai tapasztalatokkal rendelkezel a meseírásban, és hogyan fejleszted a karrieredet?

Most már lassan négy éve jelennek meg könyveim, hét mesekönyv nyomtatásban is megjelent, van kettő kötet, amely még csak hangoskönyv formájában létezik, de minden mesekönyvnek van e-könyv formátuma is.
  Emellett a meséket mesekötény és meseszoknya formájában is mesélni szoktam, amit nagyon szeretek. Mindig keresem az új lehetőségeket, hogy milyen formában, hova és hogyan tudom eljuttatni a meséimet. Rengetegen helyen jártam már Vas megyében, de Zala megyében is sok helyre hívtak meseórát tartani.
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami eddig ért, hogy már háromszor is jelöltek az olvasóim a Dugonics András Irodalmi díjra, ahol 2020-ban, 2021-ben, és 2022-ben is a legjobb tízbe jutottam. 2021-ben pedig a harmadik helyezést is megnyerhettem.
   
Hogyan kommunikálsz az olvasóiddal és azokkal a szakemberekkel, akikkel együtt dolgozol, például az illusztrátorokkal vagy a kiadókkal?

Az olvasókat főleg a közösségi oldalakon keresztül érem el, úgy gondolom, hogy az online jelenlét manapság nagyon fontos, hogy el tudjunk jutni az olvasókhoz, de személyesen is sokakkal találkozom a könyvbemutatókon és meseórákon. A könyvkiadásban sok szakember van a segítségemre, velük elsősorban online kommunikálok, van akivel személyesen még sosem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk, vagy e-mailben vitatjuk meg a fontos kérdéseket és a részleteket. Ugyanakkor törekszem arra, hogy akivel már régóta együtt dolgozunk, sőt baráti kapcsolatot ápolunk évente egyszer összefussunk. Ilyen például a szerkesztőm Mosolygó-Marján Erzsébet, aki már három éve segíti a könyveim megjelenését a tudásával.

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!