Interjú Balla Viviennel, egy kiváló fiatal magyar divatfotóssal.

Mesélnél magadról egy kicsit? Mikor kezdődött az életedben a fényképezés?

Az életembe először a művészet iránti érdeklődés jött, s csak sokkal később a fényképezés. Általános iskolás koromban kezdtem el vonzódni a rajz és a művészettörténet felé.
 

Ekkor döntöttem el, hogy Művészeti Szakközépiskolában szeretnék tanulni. Kezdetben a textil szakirány vonzott, így ilyen szakon végeztem el a középiskolát. Az utolsó években érdekelt nagyon a festészet, a formatervezés, a grafika s csak ezek után következett a fotó.

A fényképezőgép tűnt a legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy kifejezzem a gondolataimat, megvalósítsam az ötleteimet. Ezért jelentkeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre fotó szakirányra, ahol tavaly szereztem diplomát. Fotográfiával körülbelül nyolc éve foglalkozom, divatfotózással pedig három éve. Fontos számomra a fotográfia művészeti oldala, ezért ezt is folytatom a divat -és kereskedelmi fotózás mellett. Tavaly leszerződtem a Spiritusz Galériával, azóta ők egyengetik ezt a pályámat. A divatfotózásnak a vizuális jelrendszere vonzott, ezért kezdtem el vele foglalkozni. Szerencsére egyre jobb munkákat tudhatok a magaménak ezen a területen.

Van olyan első, jól sikerült képed, amire emlékszel?

Emlékszem az első olyan képem elkészítésére, mely bekerült az egyetemi felvételi mappámba. A térábrázolás akkoriban nagyon izgatott és azon kísérleteztem, hogy miként lehet elkészíteni úgy egy csendéletet tükrök segítségével, hogy ne tudjuk, hogy hol van a horizont, mi az ami tényleg térben van, mi az ami pedig csak illúzió. Emlékszem az első olyan fotóimra, melyek jeles osztályzatot kaptak az egyetemen. Gyerekszépségversenyről készített dokumentarista fotók voltak. Végül pedig emlékszem arra is, hogy melyik volt az a fotóm, mely elnyerte az „első munkahelyem” tetszését. Szóval sok első fotóm volt és még lesz is. Például ilyen az első címlap, az első reklámfotó stb...
 

Diplomád témája volt az új generáció, az új szépségideál. Hogyan írnád le a stílusod, mint a fotós? Van-e kedvenc témád?

Én nem szeretném meghatározni a saját stílusomat, nem is tudnám. Majd ezt, ha akarják, megteszik rólam mások. Vannak helyzetek, mikor a képi minimumra törekszem, de van amikor szeretem a bonyolult képi világot is. Nálam ez változó, téma és helyzetfüggő. Kedvenc témám természetesen most az új generáció.A következő sorozatom is ebből a témakörből inspirálódik.

Legtöbbször embereket fotózol, ilyenkor mennyire fontos, hogy legyen valamiféle kommunikáció a fotós és az alany között?

Elengedhetetlen a kommunikáció. A stáb minden egyes tagjának fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen végeredményt szeretnénk elérni. A fotós fejében megvan a végső látvány, amit lehetőség szerint a legjobban kell átadnia a többieknek. Egy modellnek is fontos, hogy tudja, hogy milyen mozdulatokat és milyen érzéseket kell hozzátennie a képhez.

Természetesen az sem elég, hogy egy-két mondatban elmondjuk, majd ezek után magára hagyjuk a modellt és várjuk, hogy produkáljon. Vannak olyan profik, akiknél nem kell ezt túlragozni de szerintem akkor működik jól a munka, ha a modell is érzi, hogy valaki végig „fogja a kezét”. Ugyan ez a helyzet, ha nem modellről, hanem egy portréfotózásról beszélünk.

 

Itt még olyan nehézségek is adódnak, hogy szégyenlős az alany, és teljesen idegen ez a helyzet tőle. Ekkor fel kell találni magunkat, oldani a szituációt és olyan légkört teremteni, hogy ellazulhasson és természetesen viselkedhessen. Nagyrészt pszichológia a fotózás ezen része.

Milyen felszerelést használsz?

Szeretem a digitális és az analóg technikát is. Alkalmazom mind a kettőt, természetesen teljesen más fotózási helyzetben és témában. Digitális fényképezőgépekből a Canonra esküszöm, világítás technikából pedig a Henselre. Analóg fotózásban hozzám a műszaki kamera, a síkfilm áll a legközelebb.

Honnan jönnek az ötletek? Hogy találsz helyszíneket?

Vannak témák, melyek érdekelnek. Ezek főként szociológiai vagy pszichológiai kérdések/ problémák, melyeket a művészprojektjeim során feszegetek. A divatfotóimon keresztül, pedig különböző látványokat akarok megeleveníteni. Azoknak a képeknek kevésbé van tartalmuk, de célom, hogy a divatfotóim látványvilága megteljenek mondanivalóval. Ennek volt az előfutára már a diplomamunkám is.

Hogy találok helyszíneket? Vannak olyan helyek, ahol járok és úgy érzem, hogy itt nagyon jó képeket lehetne készíteni. Ha olyan a téma vagy a látvány amihez illik, akkor megpróbálom elintézni, hogy ott készülhessenek a képek.

Mennyire figyeled a többiek munkáit?

Szerintem minden szakmában elengedhetetlen , hogy nyitott szemmel járjunk és odafigyeljünk a pályatársainkra és a külföldi irányokra. Elsősorban külföldi újságokat veszek, külföldi blogokat olvasok és legfőképp arra figyelek, hogy mi történik a nagyvilágban. Milyenek a nagy divatházak aktuális kampányai, milyen divatanyag készül a legújabb Vogue-nak stb... Az itthoni dolgokat is figyelem, csak kevésbé aktívan. Sok jó fotós van itthon is, akiknek a munkáját érdemes követni. 

Mi a célja a divatfotónak? Hogy szép legyen a modell, vagy a ruha?

A divatfotó kereskedelmi célja természetesen az, hogy eladható legyen az a ruha, amit a modellre adnak. Egy fotósnak pedig ezt szem előtt tartva kell kitűznie a saját célját a képpel. Vannak olyan helyzetek, amikor egy fotós nem akar mást, mint egy szép vagy éppen egy megbotránkoztató képet készíteni. De a divatfotóknak lehet tartalmat és mélységet is adni. Szerintem mindegyiknek meg van a maga helye.

Van olyan munkád, amire különösen büszke vagy? Melyik a kedvenc saját képed?

Minden munkának nagyon örülök, amire lehetőséget kapok. A kedvenc felkérésem a Ludwig Múzeum megbízása volt, egy kép elkészítésére a Martin Munkácsi Magazinba. Itt hat kortárs fotóst bíztak meg egy-egy kép elkészítésével, mely reflektál Martin Munkácsi munkásságára. Ez nagyon megtisztelő volt.

Nincs kedvenc képem magamtól. Mindig a legújabbat szeretem, addig amíg nem készítek egy másikat.

Szerinted mi a legfontosabb: a tehetség, a szenvedély vagy szakmai képzettség, hogy valaki jó fotós legyen?

Szerintem mindegyik fontos. A szakmai képzettség oly módon elengedhetetlen, hogy tudnunk kell azokkal az eszközökkel bánni, amikkel alkotni szeretnénk. A tehetség természetesen nélkülözhetetlen. Az ami nem tanulható, vagy van, vagy nincs. De szerintem mindezek mellett igazából a legfontosabb, maga az alkotó személy. Fontos, hogy egy fotós gondolkodjon, legyenek érzései, ötletei, véleménye, fogékony legyen társadalmi és egyéb problémákra. Ezektől a dolgoktól lehet a fényképészből fotográfus/fotóművész.

Mit tanácsolsz azoknak a fotósoknak, akik csak most kezdenek?

Hogy, kezdjék az alapokkal és legyenek alázatosak a szakma iránt. Ne akarjanak mindent egyből és egyszerre. Gondolkozzanak sokat a fotográfiáról és önmagukról.

Mik a hosszú távú terveid, mi az amit el szeretnél érni a fotózásban? Mit kívánsz erre az évre magadnak?

Mindent el szeretnék érni, amit csak a képességeim lehetővé tesznek ebben a szakmában. Rengeteget dolgoztam és áldoztam eddig is, és ezután is fogok ennek érdekében. A hosszú távú terveim külföldre mutatnak. Mit kívánok erre az évre magamnak? Hogy legyen olyan izgalmas és eseménydús, mint a 2010-es. 

Köszönöm szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Szakmai Elit csapata!

További információ:

www.vivienneballa.com