Exkluzív interjú Rodé Klárával, a Szakmai Elit Női Kiválóság díjas írónővel

Milyen érzés volt először papírra vetni egy történetet, és mikor érezte először, hogy az írás az élete részévé vált?

Jóleső érzés, valóban először papírra vetettem és utána került a laptopra majd kinyomtattam. Folyamatos érzés ez az első kötetem megjelenése óta, ennek már tizenkét éve.
 
Ön marketinges háttérrel és gazdag élettapasztalattal érkezett az íráshoz. Miben segítette vagy formálta ez az írói hangját, témaválasztását?

Az igen mozgalmas és folyton változó életem eseményei, fiatalkorom ígéretes kezdete, boldog de rövid házasságom lányaim édesapjával akit egy sajnálatos balesetben korán elveszítettünk. Majd szerteágazó munkáim, második férjemmel több éves  londoni életünkkel, sok utazással gazdag programokkal mind érlelték a mondanivalómat. Érzékeny megfigyelőként a körülöttem zajló világból is mindig akad elbeszélnivalóm. A marketing és kommunikációs háttér pedig a könyveim szerkesztésénél magánúton történő nyomdai  kiadásánál,  könyvbemutatóim szervezésénél kapcsolatok felkutatásánál segített.

Mi inspirálja leginkább: a saját élményei, mások történetei vagy a fantázia világa? Hogyan alakul ki egy-egy írás ötlete?

Realista írónak nevezhetem magam, jó memóriával pontosan részleteiben tudom megjeleníteni az eseményeket, hangulatokat a sajátom és mások történeteit. Álmodozni nagyon szeretek de a fantázia világa  nem annyira inspirál.
 
Sokféle műfajban alkot: novella, vers, regény, mini történetek. Melyik áll a legközelebb a szívéhez, és miért?

Mindig azok az írások amelyeket kötetbe fűzök éppen. A szösszenetek izgalmasak mert egy rövid percben figyelmet felkeltő kell, hogy . A családregény kihívás volt számomra, több szálon, több országban futó szereplőenek igen mozgalmas történéseivel visszatekintéseivel és az olvasó számára előre kiszámíthatatlan csattanóval szeretem, hogy legyen.
 
Az „arcnélküli férfi” az első regénye. Hogyan más egy regényt megírni, mint egy novelláskötetet – és milyen kihívásokkal járt ez a folyamat?

A regénynél a fejezetek akár novellaszerű leírások is lehetnének de nem tudnak önállóan működni mert folyamatosan szalad a történet előre. A szereplők kora és egymáshoz való viszonya változik. Sokasodnak a helyszínek új szereplők új nevekkel, tulajdonságokkal felruházni őket akár évekkel előbbre visszatekinteni nem egyszerű. Az olvasó szemével látni és gondolataival foglalkozni, emiatt folyamatos ráhangolódást, odafigyelést igényel a regényírás.
 
A „Hatfejű sárkányfemina” című első kötete címe rendkívül figyelemfelkeltő. Mit jelképez ez a cím, és mi inspirálta a történeteit?

A novellák a családom összes női tagjának izgalmas történetei, magamat is beleértve. Jelenben átélt vagy a családi almáriumban őrzött igaz történetek. Családunk férfi tagjai beleértve férjemet, édesapámat, apósomat korán elhagytak bennünket. Igy hatan maradtunk mindannyian nők egy időben. Lányaim, az anyukám, anyósom, unokám és magam. Így született meg Hatfejű a sárkányfemina.

Az „Életre keltek” egy különleges szemléletet tükröz: tárgyak megszemélyesítését. Hogyan született meg ennek az ötlete, és mit ad ez az olvasóknak – különösen az idősebb korosztálynak?

Az ötlet egy feladat kapcsán született. Írnom kellett egy serpenyőről. Csak úgy tudtam leírni, hogy elképzeltem mit érezhet ő, a konyha Szürke eminenciása szerintem. Kisalbumom lett a megszemélyesített tárgyakból, dolgokból. Végülis talányos megfejtésre inspiráló szösszenetek. Aztán egy nagy lépéssel kitaláltam egy erre épülő kreatív Memória Műhely gyakorlatot, foglalkozást, melyet már több helyen bemutattam. Elgondolkoztam az idősödő korosztályom egészséges  pozitív életérzésén. Úgy gondoltam, hogy a saját tapasztalati példáim segítségével - hozzátéve az egészséges étkezés, sokféle mozgás és programok mellé -a szellemi frissességéhez, a jobb agyféleteke karbantartásához ezt az interaktív játékot felolvasással, beszélgetéssel. 
 
Egy rég elveszített versenytáncpartnerből lett újra társ az életében – ez mesébe illő történet. Hogyan hat ez a kapcsolat az írásaira? Inspirálja az új szerelem?

Táncpartneremmel huszonéves korunkban bajnokok voltunk a "Savárián" Szombathelyen. Majd férjhez mentem, ő is megnősült és ötven évig nem tudtunk egymásról bár mindketten családostul Budapesten életünk.  A facebookon néhány éve láttam a fotóját egy közös ismerős profiljában. Megtaláltuk egymás telefonszámát és nagy örömmel találkoztuk, ismét elkezdtünk egy szenior kluban táncolni. A táncot imádtam és hiányoltam fél évszázadig. Mindketten ekkor már függetlenek voltunk. Sokat utaztunk, végülis a "táncszerelem" összekötött bennünket. Kapcsolatban élünk. A párom az első akinek felolvasom az írásaimat. Szereti a történeteimet, verseimet vannak már közös élményekből születettek is. Pozitív véleménye, biztatása inspirál. Az  írás végérvényesen az életem része lett.
 
Mit szeretne, ha az emberek hazavinnének magukkal az Ön történeteiből? Milyen érzést, gondolatot, üzenetet kíván közvetíteni általuk?

Vidám vagy szomorú szerelmes, érdekes tanulságos történeteket közvetítek érzelmekkel, ironiával, pikantériával teli szerepeket kínálok melyeket általam élhet meg valaki, úgyis mint nő, anya, barátnő.
 
A könyvei mellett előadásokat is tart a pozitív idősödésről. Hogyan kapcsolódik össze az írás és a mentális frissesség az Ön életében?

Az aktív pozitív idősödés megéléséhhez úgy gondolom tenni kell  a 65+-os korosztálynak, magamat is korelnökként beleértve. Csatlakozom azokhoz a programokhoz amelyeken most már egyre több nyugdíjas klub, szenior társaság  részt vesz országszerte. A magam módján próbálom hasznosítani magam amelyet a felkészüléseivel és közös találkozásaival a saját szellemi frissességem javára is fordítom. Remélem egyre többen jelentkeznek ezekre a gyakorlatokra.
 
A Szakmai Elit Társaság  hogyan tud ebben a programban segítségére lenni?

Idén nagy örömömre az aktív pozitív idősödés nagykövete címet adományozta a tisztelt szakmai zsűri. Ezt a címet használva az előadásaimon előtérbe helyezem a pozitív idősödés fontosságát, tanácsaimmal segítem a résztvevőket, hogy minél tovább maradjanak egészséges tagjai családjuknak, környezetüknek. Boldogan, fejünket felemelve éljünk elkerülve minden negatív, a nyugdíjas korra irányuló rosszindulatú, kirekesztő megjegyzést.
 
A mottóm összefoglalja azt amit adni szeretnék kortársaimnak:
" A rohanó élettel az életnek nincs vége, csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc elapad a szeretet" (R.K.)

Köszönöm szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Szakmai Elit csapata!