Tunéziai élménybeszámoló

Hirtelen ötlet vált valóra, amikor szinte véletlenül – immár ötödször szeptember végén október elején Tunéziába, Sousse városába utaztunk. Természetesen all inclusive szállodai elhelyezéssel.

Tunézia vagy Tunisz (arabul تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهرية التونسية) egy ország Észak-Afrika mediterrán tengerpartján. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45%-át a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.

Ahogy említettem Sousse –ban, vagy ahogy az arabok hívják Szuszában szálltunk meg a Hotel Marhabában.

Már ismerősként üdvözölt minket a személyzet számos tagja. Nagyon vendégszerető, kedves emberek.

Tunéziában még az október is nyári hónapnak számít, a levegő nem ritkán 30 fok feletti, a tenger pedig 25-26 fokos. Meg is fogadtam, hogy legközelebb biztos nem megyünk júliusban, augusztusban - a nem ritkán 40 fok feletti, kínzó forróságba. 

Szóval kitűnő strandidő, gyönyörű homokos tengerpart várt minket. Persze a parton sem lehet mindig lenni, ezért a fakultatív kirándulási lehetőségekből is választottunk!

A két napos Szahara túrát és az egy napos fővárosi (Tunisz, Karthago) kirándulást választottuk.

A két nap során több mint 1200 kilométert tettünk meg légkondis autóbusszal és terepjárókkal, de nem maradhatott ki természetesen a tevegelés sem.

Az alábbi helyeket-nevezetességeket érintettük:

El Jem –ben a világ 6. legnagyobb római kori arénáját tekintettük meg. Az aréna a UNESCO világörökség részét képezi.





Az utunk során megtekintettük a berber őslakosság földbe vájt lakásait. Matmatában a berber faluban ebédeltünk. Ez a kis falucska a kősivatagban található.

Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik.
 



A berber lakás úgy készül, hogy ásnak egy nagy gödröt. Ez lesz a „ház” udvara. Ebből fúrják a különböző helyiségeket, illetve az utcára is elkészítik a bejáratot.


 

A nap végére értük el a homoksivatagot, Douznál. Itt volt lehetőség a tevegelésre.



A második napon hajnalban átkeltünk a sós tavon.

Jellegzetes képződmény a chott. A szó olyan tavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel - rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig.


A Chott El Jerid után Chebikába, a hegyi oázisba érkeztünk. Ez már egészen közel (pár kilométer) van az algériai határhoz, fent az Atlasz hegységben. Kis patakocska biztosítja itt az élet legfontosabb feltételét a vizet.

Chebika után a só- és a homoksivatag határán található  Star Wars díszletekhez vitt az utunk. Ezt a „falucskát”még a sorozat első epizódjaiban láthatjuk viszont a filmen. Ugye ismerős!


Innen már visszafelé vitt az utunk át a dűnéken, újra lakott helyek felé.

Látogatást tettünk egy pálmaligetbe, a tényleges oázisba, ahol a 75 éves mászó ember bemutatót tartott számunkra!

Ellátogattunk Kairouanba, az iszlám 4. legszentebb városába. Tudni kell, hogy hét kairouani zarándoklat „felér”egy mekkai zarándok úttal a kábakőhöz.

Nos aki Tunéziába utazik annak ezt a Szahara túrát nem szabad kihagynia!

Egy nap strandolás után északra, a fővárosba vettük az irányt. Ott is Karthago (a főváros egyik kerülete) volt az úti célunk.

A Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le. Karthágót a Kr.e. 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kultúrájuk föníciai és kánaánita eredetű.

A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy föníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének más föníciai települései függetlenek voltak Karthágótól. Az Itália elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette a második pun háború során. Ez kis híján megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a harmadik pun háború során Róma leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva  Róma éléskamrája volt. Az 5. században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe.

A főváros másik kerülete – mint a mi Szentendrénk – a művészek városa Sidi Bou Said. Jellemzően minden kék-fehér, mint a görög Szantoriniben.

Ajánlom mindenkinek, kalandot keresőknek, hogy fedezzék fel nyugodtan ezt a csodás országot!