Útibeszámoló – Irány Skócia VIII.rész

Folytassuk kalandozásunkat Skóciában a 7. napon. Ennek során ellátogatunk a Stirling várába.
 
 
Stirling vára az egyik legnagyobb és - úgy építészetileg, mint történelmileg - legfontosabb vár Skóciában. Az erődítmény a Castle Hill (Várdomb) tetején áll, amely egy vulkanikus
eredetű szikla és az úgynevezett Stirling Sill (stirlingi szill) nevű geológiai alakzat egyik alkotója.
 
 
Három oldalról kiváló védelmet nyújtó meredek sziklák határolják. Mivel a Forth folyó átkelőjénél épült, a kezdeti időkben stratégiailag fontos szerepe volt. A vár fő épületei a 15.
és a 16. században keletkeztek. Néhány maradvány a 14. századból származik, míg a város felőli külső falak a 18. századra datálódnak.
 
 
A 13. században I. Eduárd angol király (ARANY JÁNOSNÁL Ő LÉPDELT FAKÓ LOVÁN) skóciai hadjárata során Stirling várát is megostromolta. Egyes történészek szerint ekkor használták először a Warwolf (hadi farkas) nevű, valaha épített legnagyobb kőhajító gépezetet.
 
 
A vár még jó néhány ostromot átélt a skót függetlenségi háborúktól 1746-ig, mikor is „Bonnie Prince Charlie”, Stuart Károly Eduárd jakobita csapatai sikertelenül próbálkoztak a
bevételével. Több skót királyt és királynőt koronáztak meg a vár falai között, köztük 1543-ban I. vagy Stuart Máriát is.
 
 
A belső udvar

 
A királyi palota
 
 

A Nagyterem

 
Természetesen a stirlingi vár sem maradhatott kísértet nélkül. Ugye mi magyarok az LGT után szabadon ismerhetjük a "kék asszonyt", itt a vár ősi falai között viszont a "Zöldasszony" kísértete, Mária, a skót királynő szolgálója kísért. Amint közelebb érnek hozzá mindig eltűnik! Gyakran látni még egy páncélos alakot, aki értelmetlen imákat mormol, és szintén köddé válik amint meg szeretnéd közelíteni.
 
 
A mai nap belépünk a konyhába és egyben el is köszönünk Stirling várától.





 
Na, azért vessünk még egy röpke pillantást a kincseskamrába.
 
A következő megállónk a Linlithgow palota
 
 
A linlithgow-i várpalota romjai Linlithgow városában találhatók, 25 kilométerre, nyugatra Edinburgh-tól.
 
I Mária (más néven Stuart Mária, „a skótok királynője”) királynő a várpalotában született 1542 decemberében és uralkodása alatt gyakran tartózkodott itt.
 
 
Stuart Mária 1542. december 8-án született egy olyan korban, amikor úgy hullottak a nagy uralkodók, mint a legyek. Apja korai halála miatt alig egyhetesen már ő volt Skócia
királynője.

A folyton Skócia bekebelezésére törő Anglia trónján, akkoriban még éppen VIII. Henrik ült (vagyis hát az egészségi állapotára való tekintettel inkább feküdt). Egyetlen fiát, a súlyos
betegségektől gyötört, és a leírások szerint ijesztően sovány, mindössze tízéves Eduárdot szánta Mária férjének, ám a skótok egyrészt nem óhajtották feladni hagyományosan
franciabarát külpolitikájukat, másrészt meg tudták, hogy az angoloktól semmi jót nem remélhetnek. Így különösebben nem lelkesedtek a házasságért (pláne, hogy Henrik hadai
közben meg is támadták Edinburgh-t).

Ezért az akkor ötéves Máriát Franciaországba menekítették, (a fotón lévő ablakon át), ahol a vele épp egykorú Dauphin, a későbbi II. Ferenc jegyese lett. A két fiatal állítólag igen jól
kijött egymással, és 16 éves korukban össze is házasodtak: a rá következő évben Ferencet Franciaország királyává koronázták, a kifogástalan reneszánsz neveltetésben részesült, sudár és szépséges fiatal nővé cseperedő Mária pedig innentől kezdve nemcsak Skócia királynője, hanem Franciaország királynéja is volt.
 
 
Mary Queen of Scots tehát itt született a Linlithgow-palotában 1542-ben, V. Jakab király és Guise Mária egyetlen életben maradt gyermekeként. Mary apja, King James meghalt hat
nappal a születése után a Solway Moss-i csatában. Máriát a linlithgow -i Szent Mihály-templomban keresztelték és koronázták meg.
 
 
Folytatva Stuart Mária történetét:

Stuart Mária 1587. február 8-án lépett a vérpadra. 44 éves volt ekkor. „Testét egy leomló-ujjú, uszályos, szőrmével szegélyezett fekete szaténköpeny takarta, amely alatt deréktól szélesedő, redőzött, sötét bársonyszoknyát és karmazsinmellényt viselt. A vöröses-szőke színt még mindig őrző hajkoronáját fehér batisztkendő fedte, hosszú fátyollal. A magas nyakfodor körül derékig csüngő lánc egy Agnus Dei-vel — Isten bárányával, ahogyan Szent János nevezte Jézust. Lábbelijét köpenye lépés közben is eltakarta.”
Utolsó szavai ezek voltak: Atyám, a kezeidbe ajánlom lelkemet. A bakó háromszor sújtott le, mire sikerült elválasztania a fejét a testétől. Stuart Mária, Skócia királynője, Franciaország királynéja, az angol trón örököse az óta a westminsteri apátságban pihen, kedves rokona, I. Erzsébet mellett.
 
 
Leszármazottai pedig a mai napig az Egyesült Királyság trónján ülnek!