Exkluzív interjú Vinci-Vészabó Noémi Leonardo da Vinci- és Caravaggio-díjas festőművésszel, íróval

Hogyan kezdődött az érdeklődése a festészet iránt, és milyen hatások érték a művészeti karrierjének kezdetén?

- Mióta csak vissza tudok emlékezni, festettem...nem volt más elképzelésem az életemről. Szerintem kegyelmi állapot az, amikor az ember felismeri az életfeladatát és van bátorsága vállalni a feladatot. Elképesztő szorgalom, kitartás, alázat kell ehhez, hiszen évtizedekig tanul, fejlődik az ember...sőt, élete végéig...jó esetben. Emellett családom van, gyerekeim, ott is meg kellett felelnem. Kicsi gyerekkorom óta nem is érdekelt más, csak a művészet. Olvastam a nagy mesterek életét, halálos szerelemben lebegtem Leonardo da Vinciért, Botticelliért...a reneszánszért és Firenzéért és most is így vagyok ezzel. Meghatározták a lelki, művészeti fejlődésemet. Minden nagy elődöt a mesteremnek tekintek, hiszen mindenkitől lehet mit tanulni és én tanulok is egy életen át.
 
Milyen művészeti stílusok és művészek inspirálták Önt a leginkább, és hogyan jelennek meg ezek a hatások az Ön saját stílusában?

- Imádom a manierizmust, tulajdonképpen én is manierista vagyok, de mai hangon, bár nem szeretem, ha kategorizálnak egy művészt. Az a jó, ha egyedi, amit létrehoz és megteremti a saját maga stílusát...ha senkivel sem összehasonlítható, az a jó. Hatott még rám erőteljesen az ókor művészete, a reneszánsz is, ezek a hatások összeölelkezve egy "Vészabós" módon jelennek meg műveimen, természetesen az én lelkemen keresztül átszűrve mindezeket.

 
Milyen folyamatot követ, amikor egy új műalkotást hoz létre? Hogyan kezdődik a folyamat, és mikor érzi, hogy egy alkotás befejeződött?

- A festő non-stop "dolgozik" hiszen állandóan figyeli, elemzi és magába szívja a világot...én másképpen látom az utcát, a parkot, a házakat, az emberek arcát...hiszen mindenben festményt látok, ezért nyitott szívvel figyelek és befogadom a környezetemet. Ha megérint egy téma, akkor elkezdek vele magamban foglalkozni, amint "megjelenik" a lelkemben, abban a pillanatban elkezdek festeni. Van, hogy már látom a kész művet, van, hogy a festés során alakul és magam is meglepődve látom, milyen lett az alkotás. Mondják, hogy egy művet csak befejezni lehet, igen...nagy varázslat, hogy a művész mikor érzi, készen van. Egyszer csak leteszem az ecsetet, amikor már nem tudok hozzátenni a műhöz...fiatal alkotók szokták "túlrajzolni" a munkájukat, ezt idővel az ember megtanulja érezni, mikor kell abbahagyni.
 
Mennyire fontos a környezet és a természet inspirációja az Ön művészetében?

-Nagyon...ezért vagyok gyakran Firenzében, mert ott más a rezgés...olyan mérhetetlen inspirációval hat rám, hogy szárnyakat ad a lelkemnek. De Budapesten is sokat sétálok az utcán, keresem a pillanatokat és olvasmányaimból is sokat merítek témát...de egyébként "kapom" odaátról, átemelem az "ősemlékezetből" amit meg kell festenem. Ez nagyképűen hangzik, de a művész "híd" ég és föld között.
 
Milyen hatással van ez az inspiráció a munkájára?

- Elindítja bennem az alkotást, a művet...olyan fokon tudok lelkesedni, azonosulni egy mítosszal, egy figurával vagy egy történettel, hogy meg akarom mutatni a világnak, ezért megfestem és abban bízom, hogy a néző másképpen vagy jobban megérti majd a történetet a festmény alapján.  A festőművész minden korban jó ügyet szolgál, közvetít a világnak.
 
Milyen kihívásokkal és nehézségekkel szembesül a festőművészeti karrier során, és hogyan kezeli ezeket a kihívásokat?

- Csak kihívások és akadályok vannak az Út során, de éppen ezektől épül és fejlődik a lélek, az ember...mindig a nehezebb utat választottam, ez a legjobb módszer. Voltak nagyon nehéz idők, amikor lealapoztam a festményeimet, mert nem volt pénzem vászonra, de festeni akartam, ezért az addig megfestett művekre festettem új képeket...voltak hideg telek, amikor a szobában, a konyhaasztalon festettem és kesztyűben, mert nem tudtunk fűteni, de akkor is festettem...nekem ez az életem...
 
Milyen tanácsokat adna a kezdő művészeknek, akik meg szeretnék tanulni a festészetet, vagy akik szeretnének sikeres művészi karriert felépíteni?

- Dolgozni, alkotni, repülni, égni, vágyni, alázattal, kitartással, nem feladni...ez a siker maga...aztán amikor az ember megkapja az első elismerését, akkor még inkább nagyobb hittel és alázattal kell dolgoznia...a siker maga a festés, a folyamat, az alkotás...ha jön elismerés, díj, akkor nagyobb a felelősség és megemeli a művészt, akkor kezdődik igazán a munka!

Milyen tervei vannak a jövőre nézve az Ön művészetével kapcsolatban?

- Olaszországban sorra kapom a díjakat, az elismeréseket. Kiállítottam a Firenzei Biennálén, Párizsban, a Louvre-ban és Barcelonában a Modern Művészetek Múzeumában...itthon nincs ilyen áradás körülöttem, nem tudom, miért? Nekem egy dolog a fontos: festeni, minél többet és minél jobban életem végéig, más nem érdekel.
  Van valamilyen projekt vagy kiállítás, amelyen dolgozik, és amelyet megosztana velünk?

- A Kocsis Kiadóval közösen csinálunk egy könyvet, ez már a nyolcadik megjelent könyvem lesz, nem festményekkel, hanem grafikákkal illusztrálva, csodálatos feladat egy grafitceruzával elvarázsolni az olvasókat...remélem, sikerül a varázslat!
 
Melyik díj jelentette Ön számára a legnagyobb elismerést, és miért?

- A legelső magyarországi díjam a "Szakmai Elit Kiválóság Díj" volt, megérintett az, hogy végre a hazámban valakik elismernek, de a legnagyobb szívszakadást a Firenzében átvett Leonardo da Vinci-díj okozta: Leonardo és a Mediciek városában díjat kapni, az több mint csoda...
 
Hogyan látja az alkotás és a művészet szerepét a társadalomban, és hogyan próbálja megismertetni a művészetét a szélesebb közönséggel?

- Egy nemzetet a művészek energiája felemelhet és emeli is, ha méltó módon bánnak a művésszel. Minden múzeumba, utazásra azért megyünk, mert szépségeket akarunk látni, csodálatos műveket, festményeket, szobrokat, épületeket...a művészet megemeli, megszépíti, szépséggel telíti meg az emberek szívét. A művészek mindig szolgálatot tesznek az embereknek, a világnak...ezt látni kell! A művész ember a szívét-lelkét nyitja ki és égeti el az alkotásért, az örökkévalóságnak dolgozik, a következő generációknak is, ha igaz művész! Ha a szívéből alkot. Azok a világ leglátogatottabb városai, ahol több a művészet, azt hiszem, nincs mit hozzáfűzni...Firenze egy földi mennyország...tele műkincsekkel, festményekkel, szobrokkal és van még néhány ilyen a világon...itt az ember szíve-lelke ámulattal telik meg, kilép a hétköznapokból és elhiszi, hogy nagy az ember vagy az lehet...