Exkluzív interjú a Szakmai Elit díjas Dr. József Erika háziorvostan szakorvos, molekuláris hidrogén szakértővel

Mi motiválta arra, hogy orvosnak készüljön?
 
9 éves voltam, amikor egy házi feladatban arra a kérdésre, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az írtam, hogy gyermekorvos leszek és meggyógyítom a beteg gyerekeket. Úgy gondolom, hogy életfeladatul kaptam a gyógyítást, az egyik legszebb hivatást, nem volt szükségem különösen motivációra. Erre a pályára készültem egész iskolás koromban. Egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem és hálás vagyok a sorsnak, hogy csak harmadszorra vettek fel az egyetemre, mert így két évig ápolónőként dolgozhattam egy kis városi belgyógyászaton. Ezalatt az idő alatt, köszönhetően azoknak az orvosoknak, akik tudták mire készülök és a szárnyuk alá vettek, folyamatosan tanulhattam munka közben. Hatalmas gyakorlati tudásra tettem szert, amit kamatoztathattam aztán az egyetemi tanulmányaim során.
 
Hogyan kezeli a betegekkel való kommunikációt, különösen akkor, amikor szembesül olyan betegségekkel, amelyek érzékeny témákat érintenek?

 Az egyik legfontosabb és egyben a leggyengébb pontja ma az egészségügynek a beteggel történő kommunikáció, illetve annak hiánya. Úgy érzékelem, hogy elgépiesedett, kiveszett a lélek az egész gyógyításból. Nincs idő elmagyarázni a betegnek mi is van vele, mi fog történni vele. Futószalagon megy a betegellátás. Tele vannak aggodalommal, félelemmel, nem értik a leleteket, idegen kifejezéseket. Fontos része a gyógyításnak a pszichés támogatás, kellő időt szánni arra, hogy elmagyarázzuk a betegnek a kezelés lényegét, a kimenetelét, a kockázatokat, esetleges mellékhatásokat. Én mindig sokat beszélgetek a páciensekkel, érdekel az ember a betegség, a tünet mögött, hisz tudjuk, hogy a lélek betegíti meg a testet. Nálam nincs tabu téma, legyen szó halálról, gyászról, házaséleti válságról, szexualitásról vagy éppen alkohol, drogfüggőségről a családban. Nekem mindig, mindent, őszintén elmondanak a páciensek. Különös érzékem van ahhoz, azt hiszem, hogy ráérezzek a lelki problémáikra és legfőképpen, hogy a saját nyelvezetükön, úgy tudjak beszélgetni velük, hogy megnyugodjanak, hogy akarjanak részt venni saját felépülésükben. Sokszor kérték tőlem, amikor háziorvosként dolgoztam, hogy rendelési időn kívül beszélgessünk, segítsek válsághelyzetük, problémáik megoldásában. Az ilyen beszélgetések eredményeképpen voltak családok, akik visszakapták az apát, a férjet, a fiút az alkohol rabságából. Voltak házastársak, akik segítségemmel újra egymásra találtak és anyák, akiknek gyerekét a drogtól szabadítottuk meg együtt. Ezek csodás élmények maradnak számomra! Voltak persze nehéz napok, hónapok, amikor tudtuk, hogy egy végstádiumú daganatos betegséggel kell szembenéznünk, s a fájdalom csillapításon, pszichés vezetésen kívül többet nem tehetünk.
 
Hogyan kezeli a stresszt és az érzelmi terhelést, amelyet a betegekkel és az egészségügyi rendszerrel való munka okoz?

Nekem a betegellátás soha nem okoz stresszt. Örömmel gyógyítok és van egy Istenadta képességem, hogy a legnehezebb percekben is meg tudom őrizni a nyugalmamat. A kívülállók, egészségügyi dolgozók, asszisztensek, mentők észre sem veszik, hogy milyen hevesen dobog a szívem és milyen gyorsan kattog az agyam, hogy mit kell tennem az adott helyzetben. Amit stresszként élek meg az az, amikor az idő nyomása alatt kell dolgozni, amikor tele a váró pl. egy sürgősségi osztályon, amikor még be sem fejeztük az egyik beteget, már ott van másik öt, köztük több súlyos eset. Nagyon megterhelt, amikor ott dolgoztam. Attól tartottam, hogy a sietésben hibázok és ezzel árthatok a betegnek. Számomra mindig a legfontosabb elv, amit a Hippokrátészi esküben megfogadtam, a NIL NOCERE! - azaz a NE ÁRTS! Végtelenül sajnálom, hogy ezt ma nem hangsúlyozzák eléggé a gyógyításban. Megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy a negyedik leggyakoribb halálok a világon ma a gyógyszermellékhatások!!! Sokszor megtapasztaltam, hogyha elvettem a gyógyszerek egyrészét a betegektől, sokkal jobban lettek. Egyszer egy hétvégi ügyelet alkalmával letéptem a kábítószer tartalmú tapaszt a betegről és a család boldogan referált, hogy a férfi tudata másnapra teljesen feltisztult, felkelt ágyából. Semmi nem indokolta egyébként nála ennek alkalmazását.
  Hogyan dolgozik együtt más egészségügyi szakemberekkel, például szakorvosokkal, gyógyszerészekkel és egyéb egészségügyi szakemberekkel?

Előre bocsátom, hogy 3 éve nem dolgozom háziorvosként, lejárt a 6 éves kiküldetésem ideje, így arról beszélek hogyan csináltam, amikor egy tartósan betöltetlen falusi körzetben háziorvos voltam.  Az első napoktól kezdve törekedtem arra, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki a területi szakrendelőkben, kórházi osztályokon dolgozó orvosokkal. Így aztán bármelyik kollégát felhívhattam, ha konzíliumot szerettem volna kérni egy esettel kapcsolatosan vagy a beteget gyorsan kellett eljuttatni szakrendelésre, vizsgálatra vagy a kórházi osztályra. Mindenkinek én szerveztem meg a vizsgálatokra az időpontját. A mentőkkel is kiváló kapcsolatom volt, persze ők is számíthattak rám, amikor arra volt szükség. Azt gondolom ez így a helyes és nem egymásnak kell dobálni a beteget, hanem közösen összefogva, egymást segítve kell dolgoznunk. Erre esküdtünk fel, ez a hivatásunk.  Most a privát szférában is ezt teszem, amikor a családunk által működtetett magán egészségközpontjában olyan páciens érkezik, akinek sürgős további vizsgálatra van szüksége. Ugyanúgy veszem a telefont és kérem a segítséget, hol tudják fogadni a pácienst. Megjegyzem, ma ez sokkal nehezebben megy, Budapesten, még a magánellátásban sem kapok máról - holnapra időpontot szakvizsgálatra. Nagyon hosszúak az előjegyzési idők, valószínűleg a mértéktelen szakorvoshiány miatt.

  Milyen kihívásokkal szembesül az egészségügyi rendszerben dolgozva, és hogyan kezeli azokat?

Amikor egy évvel ezelőtt nyitottuk a magánrendelőt, kiderült, hogy a háziorvosi szakvizsgával nem kapok engedélyt a működésre, mert a jogszabály nem engedi. Bármilyen más szakvizsgával rendelhet magánellátásban egy orvos, kivéve a háziorvosi szakvizsgát. Hat éves kiküldetésem alatt háromszor kellett új munkaszerződést kötnöm, mert háromszor változott meg a munkáltatóm az átszervezések miatt. Ha valami frusztrál, akkor az, hogy nincs értéke sem az alapellátásnak, sem a háziorvosnak, amit régen helyesen családorvosnak hívtak. Ezért is nem mentem vissza a szakvizsga megszerzése után az állami rendszerbe. Nem tudom tudásom legjavát nyújtani, ha megparancsolják mikor engedhetem be a beteget a rendelőbe, ha nem azért honorálnak, hogy egészségben tartsam a rám bízott pácienseket, hanem hogy kiváltassam velük azt a gyógyszert, amit előre meghatároznak, mi lehet. Még a terápiás szabadságtól is megfosztják az orvosokat. Amit még óriási problémának látok, az a szakápolók hiánya, egyszerűen nincs megfelelő szakképzés, nincs képzett, elhivatott ápoló személyzet. Én álltam a betegágy mindkét oldalán, voltam ápolónő, tudom mennyire fontos a gyógyulás szempontjából a gondos betegápolás. Ma nagyítóval kell keresni a jó ápolót, asszisztenst. Nem gondoltam volna, hogy a magánrendelőnkbe alig tudjuk majd betölteni az asszisztensi állásokat!

Milyen hobbija van a kikapcsolódásra egy hosszú munkanap után?

A sportolás a legalkalmasabb, hogy kifújjam a fáradt gőzt. Szeretek futni, úszni, túrázni a hegyekben. Imádom a könyveket és szeretem a természetet, a hegyeket, az elvonulásokat, a csendet, a meditációt. Imádom a zenét, ha időm engedi mindig hallgatok valami szép, igényes pop zenét vagy klasszikust. Kacérkodom a gondolattal, hogy újra énekeljek, olyankor teljesen ki tudom kapcsolni az agyamat, ami nálam igen nehéz, mert mindig töröm a fejem valamin. Vagy egy előadásra történő felkészülésen, vagy egy cikk háttéranyagán vagy valami új tanulnivalón. Azt mondják a jó pap holtig tanul, szerintem ez az orvosokra is igaz.
  Milyen tanácsokat adna a betegeknek a megelőzésre és az egészséges életmódra vonatkozóan?

A legfontosabb a felelősségvállalás saját egészségük iránt, nem lehet áthárítani sem az egészségügyre, sem az orvosra, sem az államra.  Aki pedig nem költ az egészségmegőrzésre, az majd a betegségére fog áldozni, de sokkal többet és sokkal rövidebb idő alatt. Az egészségmegőrzésre van egy általam sokszor idézett bölcs mondás: Ne várj a kútásással amíg megszomjazol! A kialakult betegséget sokkal nehezebb meggyógyítani, mint megelőzni azt.
Három pilléren nyugszik az egészség és legfontosabb ebben a táplálkozás.
Ma a legnagyobb probléma, hogy nehéz egészséges alapanyagokhoz jutni. Rengeteg rejtett cukrot, feldolgozott élelmiszert, ,,fast- foodot” fogyasztanak az emberek, sok kalóriát, sok állati eredetű ételt esznek. Közhelynek számít, de sajnos igaz, hogy ugyanakkor teli tányér mellett éheznek, mert üresek az ételek, hiányzik belőlük a lényeg: a mikrotápanyagok, a vitaminok, ásványi anyagok, más biológiailag hasznos anyagok. Ezért szoktam étrend-kiegészítőket, élő ételeket ajánlani a pácienseimnek. Ugyanakkor gyakran ajánlom a fastingot, azaz az időszakos böjtöt. Aki sokat böjtöl, hosszabb, egészségesebb életre számíthat! Ezt már az Ayurvédikus gyógyítók is megállapították évezredekkel ezelőtt és javasolták is a betegeknek.
A második pillér a testmozgás.  A mai kor emberének a problémája, hogy mindenhova kocsival jár, egész nap a számítógép előtt ül, aztán a televízió előtt. A testmozgást is tudatosan be kell építeni a mindennapokba és a gyerekeket is erre kell szoktatni. Ami pedig a harmadik pillére az egészségnek az a lelki egészség megőrzése, a stressz elleni védekezés, a túlhajszoltság, kimerülés, kiégés elleni védekezés. Egy kellemes családi-baráti beszélgetés, tánc, jóga, ima, színház mind-mind lehetőség erre. Ha megadjuk magunknak az időt a kikapcsolódásra a testünk is meghálálja. Sok betegségnek a hátterében felfedezhetjüka lelki bajokat, az öröm hiányát, a boldogtalanságot.
  Milyen egészségügyi szűréseket javasol, és milyen gyakran kell ezeket elvégezni?

Ezt a kérdést külön köszönöm, már csak azért is, mert a jelen egészségügyi helyzetben nagyon nehéz időben vizsgálatokra időpontot szerezni. Ha pedig baj van akkor minden nap, minden perc számít a pontos diagnózis felállításához. Ami a szűrővizsgálatokat illeti gyakran tapasztalom, főleg férfiaknál, hogy azzal kérkednek, hogy nem járnak ők orvoshoz. Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy az autóját hány km futás után viszi szervizbe és miért? Ezen azért el szoktak gondolkozni, és értik a célzást.
Tehát kortól függően javasolt labor, EKG, mellkasröntgen, hasi ultrahang, nyakiverőér ultrahang, szemészeti vizsgálat és a leletekkel háziorvosnál teljes fizikális vizsgálat. Ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzését össze lehet kötni a gépjármű vezetőiengedély meghosszabbításával.  Nőknél 25-65 éves korban három évente méhnyakrák szűrés, 45-65 éveseknél 2 évente emlőszűrés, tüdőszűrés azoknál az egyéneknél, akik dohányoznak évente érdemes elmenniük. A vastagbélrák szűrésére 50-70 éveseknél a székletből vér kimutatásával van lehetőség, de ahol a családban halmozottan fordult elő gyomor bélrendszeri daganat a tükrözéses vizsgálatokat is szükséges elvégeztetni és ami gyakran elmarad a szájüreg vizsgálata, amit háziorvosok, fogorvosok egyszerűen elvégezhetnek.
 
Hogyan értékeli az idős betegekkel való munkát, és milyen speciális kihívásokkal szembesül az idősekkel való munka során?

Egy felől nagyon hálás, ugyanakkor nehéz feladat. Nagyon szeretem az idős betegeket, mert ők nagyon tisztelik, megbecsülik az orvosok munkáját, tudását. Nem kérdőjelezik meg a tanácsot. Ők még az igazi értelemben vett orvost és nem egészségügyi szolgáltatót látják bennünk. A nehézség, hogy az idősembereknél gyakran ugyanolyan nehéz a diagnózist felállítani, mint a kis gyermekeknél, nem tudják elmondani a panaszaikat. Ugyanolyan könnyen kibillennek egyensúlyi állapotukból, ha nem isznak elegendő folyadékot, vagy nem esznek vagy lázasak. Ami nehézséget okoz, hogy a környezetváltozást nehezen tolerálják, zavarttá válnak ha kórházba kerülnek. Ezért nehéz döntés mi a számukra a legjobb. Amíg lehet otthonukba kezeljük őket inkább. Nehezíti az ellátásukat a nagyothallás, a különböző eredetű elbutulás, demenciák, a nehézkes mozgás. Én nagyon szívesen látogattam meg az idős, kilencvenes éveikben járó pácienseimet, nagyon szerettem hallgatni az élettörténeteiket. Némelyikük élő történelemkönyv.

Hogyan látja a háziorvosok szerepét a jövő egészségügyi rendszerében?

A betegek a háziorvosukhoz fordulnak először a problémájukkal, ők az első ellátók, ők ismerik a betegek családi körülményeit, szociális helyzetét. A háziorvos nem egyszerű betegirányító központként kell, hogy funkcionáljon. A háziorvos szintetizálja a páciens vizsgálati leleteit, értékeli, látja egészében az esetét, kórtörténetét. Mindennapi munkájukban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a betegség megelőzésre, a gondozásra. A háziorvos szerepe lenne kijelölni azt az utat, amelynek mentén az emberek hosszú, egészséges életet élhetnek. A legszínesebb, legváltozatosabb és szerintem a leghálásabb orvosi munka a háziorvoslás. Ezt kellene megláttatni a pályakezdő orvosokkal, vonzóvá tenni számukra a pályát, elismerni és megfelelő körülményeket biztosítani ehhez az áldozatos munkához.  Fiatal, energikus, felkészült szakemberekkel feltölteni a kiürült háziorvosi praxisokat, akik betölthetnék azt a szerepet, amit ettől a szakterülettől elvárható lenne. Remélem egyszer megvalósul ez az álom!