Főoldal - Életmód - Kultúra - Könyvajánló - Könyvajánló: Kőszegi-Arbeiter Anita meseíró Sünikalandok - A sünik új otthona
Könyvajánló: Kőszegi-Arbeiter Anita meseíró Sünikalandok - A sünik új otthona
A Sünikalandok egy kedves és humoros gyermekkönyv, amelyet Kőszegi-Arbeiter Anita meseíró írt. A könyv két kis sün történeteit mutatja be, amelyek a kalandokkal és tanulságokkal teli meséken keresztül szórakoztatják és tanítják a gyerekeket. Az ilyen típusú könyvek gyakran az állatok világát használják, hogy fontos életleckéket adjanak át, mint például a barátság, a testvéri szeretet, kitartás, vagy az együttműködés jelentőségét.
Mi inspirált arra, hogy megírd a Sünikalandok című könyvet?
A Sünikalnadok megszületésének története különleges, ugyanis előbb létezte a sünik illusztráció formájában, mint meseként. Balogh Bettina illusztrátor készítette ezeket a mókás kis süniket, a Meskete.hu egyik-másik meséjéhez pedig fel is kerültek a rajzai. Az egyik süni annyira megtetszett nekem, hogy megkértem Bettit, hadd írjak hozzá mesét, a többi pedig már történelem, ahogy mondani szokás. Egy sünis rajzból egy mese lett, azt szépen sorban jött a többi, ahogy Betti megosztotta velem a már elkészült sünis rajzait.
Milyen élményeket vagy emlékeket merítettél az írás során, amelyek befolyásolták a történetet?
Személy szerint nagyon kedvelem a süniket, az egyik kedvenc állatom ez a puffogós-szúrós jószág. Olyannyira kedvelem őket, hogy saját sünöm is van, Artúr, az afrikai fehérhasú törpesüni. Az ő személyisége is néha meg-megcsillan a meseszereplők cselekedetiben, a történetek azonban természetesen nem vele történtek meg a valóságban. A kalandok egy részét saját családi élmények, események ihlették, vagy épp saját kötődés, mint például a Vénusz légycsapója, melyből itthon én is tartok egyet. Egy ilyen növény próbálja meg felfalni szegény Bercit, a Sünikalandok egyik főszereplőjét.
Már nagyon sok gyerkőc kezébe kerülhetett a Sünikalandok mesekönyv, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk Bettivel, nemcsak a gyerekektől, de a szülőktől is. Egy rendezvényen az egyik hölgy odajött, és mondta, hogy nincs kicsi gyereke, akiknek megvehetné, de annyira tetszik neki a könyv, hogy most erősen gondolkodik, hogy kinek is vehetné meg, mert annyira szeretne egyet. Végül saját magát lepte meg vele. A legmeghatóbb visszajelzés azonban egy ADHD-s apukától érkezett, akik miután megvásárolták a mesekönyvet napokig tudósítottak arról, hogy esténként hogyan olvastak a mesekönyvből, mennyire megszerette a kisfiuk, és hogy minden este ebből kell neki olvasni. Ez nagyon megmelengette a szívem.
Mit gondolsz, milyen tanulságokat vihetnek magukkal a gyerekek a Sünikalandok elolvasása után?
A Sünikalandok mesekönyv egyrészt bájos és humoros, tehát kellemes szórakozást hoz majd az eseti meseolvasós pillanatokba. Ugyanakkor tanulságokat is rejt magába, nemcsak kalandokat és nevetést. Egyrészt sokat tanít a kíváncsiságról, a testvéri szeretetről, a kitartásról, és kicsit egymás elfogadásáról is. És persze bepillantást enged az erdő életébe, tanít növényekről, az évszakokról, illetve a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekről, de az erdei állatokról is.
Tervezel-e folytatást a Sünikalandok történetéhez, vagy újabb meséket?
Természetesen igen! Novemberre tervezzük Bettivel a könyv folytatását is kiadni, mely tele lesz őszi-téli kalandokkal, de a sünik itt még nem állnak meg. Már dolgozom a Sünikrónikák meséin is, mely bepillantást enged majd a történelembe, mert nem is gondolnánk, hogy a sünöknek bizony nagyon régre nyúlik vissza a történetük, egészen az ókori Rómáig. És persze Berci sajátosan fogja értelmezni mindazt, amit az ókori sünökről megtud.
Milyen kihívásokkal szembesültél az írás során, és hogyan küzdötted le őket?
Bevallom őszintén, a Sünikalandok teljes mértékben szerelemprojekt volt, nem volt benne kihívás, csak nagyon sok nevetés és öröm. Bettivel rengeteg ötleteltünk, néha ő már kész volt egy rajzzal, mire én mesét kezdtem hozzá írni, máskor én mondtam neki, hogy nézd, mit találtak már ki megint ezek a kópé sünik.
Mennyire fontos számodra, hogy a meséid oktató jellegűek legyenek, vagy inkább a szórakoztatásra fókuszálsz?
Mindig szeretnék átadni valamilyen fontos értéket, de figyelek rá, hogy ez ne erőltetetten, szájbarágósan történjen, hanem szórakoztató is legyen a történet. Az egyensúlyt igyekszem megtalálni, ami a Sünikalandok esetében szerintem nagyon jól sikerült.
Milyen szerepet játszanak az illusztrációk a könyvben, és hogyan dolgoztál együtt az illusztrátorral?
Bettivel a kezdetek óta nagy közöttünk az összhang, a Sünik valahol az ő „gyermekei”, ő alkotta meg őket, én csak a történetüket írom meg. Az illusztrációk elengedhetetlenek egy gyerekkönyv esetében, a Sünikalandok varázsát, az eszenciáját is ezek adják át, miattuk érzed úgy, hogy el akarod olvasni a könyvet. Már a képeken is látszik, hogy bizony ezeknek a meseszereplőknek sajátos személyiségük van, én pedig igyekeztem a mesékkel ezt megragadni. Nagyon élvezem a közös munkát Bettivel, és úgy érzem, ezzel ő is így van, mert rengeteg tervünk van a jövőre nézve.
Van-e kedvenc karaktered vagy jeleneted a Sünikalandok-ból, és ha igen, miért?
Berci mindkettőnek szíve csücske, amilyen kis kelekótya. A kedvenc jelenetem, amikor Bercit meg akarta enni az óriás húsevő növény, mert nagyon vicces az a jelent, Bettivel nagyokat nevettünk, amikor ezt kitaláltuk.
Mi inspirált arra, hogy megírd a Sünikalandok című könyvet?
A Sünikalnadok megszületésének története különleges, ugyanis előbb létezte a sünik illusztráció formájában, mint meseként. Balogh Bettina illusztrátor készítette ezeket a mókás kis süniket, a Meskete.hu egyik-másik meséjéhez pedig fel is kerültek a rajzai. Az egyik süni annyira megtetszett nekem, hogy megkértem Bettit, hadd írjak hozzá mesét, a többi pedig már történelem, ahogy mondani szokás. Egy sünis rajzból egy mese lett, azt szépen sorban jött a többi, ahogy Betti megosztotta velem a már elkészült sünis rajzait.
Milyen élményeket vagy emlékeket merítettél az írás során, amelyek befolyásolták a történetet?
Személy szerint nagyon kedvelem a süniket, az egyik kedvenc állatom ez a puffogós-szúrós jószág. Olyannyira kedvelem őket, hogy saját sünöm is van, Artúr, az afrikai fehérhasú törpesüni. Az ő személyisége is néha meg-megcsillan a meseszereplők cselekedetiben, a történetek azonban természetesen nem vele történtek meg a valóságban. A kalandok egy részét saját családi élmények, események ihlették, vagy épp saját kötődés, mint például a Vénusz légycsapója, melyből itthon én is tartok egyet. Egy ilyen növény próbálja meg felfalni szegény Bercit, a Sünikalandok egyik főszereplőjét.
Hogyan fogadták a gyerekek a könyvet, és volt-e olyan visszajelzés, ami különösen megérintett?
Már nagyon sok gyerkőc kezébe kerülhetett a Sünikalandok mesekönyv, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk Bettivel, nemcsak a gyerekektől, de a szülőktől is. Egy rendezvényen az egyik hölgy odajött, és mondta, hogy nincs kicsi gyereke, akiknek megvehetné, de annyira tetszik neki a könyv, hogy most erősen gondolkodik, hogy kinek is vehetné meg, mert annyira szeretne egyet. Végül saját magát lepte meg vele. A legmeghatóbb visszajelzés azonban egy ADHD-s apukától érkezett, akik miután megvásárolták a mesekönyvet napokig tudósítottak arról, hogy esténként hogyan olvastak a mesekönyvből, mennyire megszerette a kisfiuk, és hogy minden este ebből kell neki olvasni. Ez nagyon megmelengette a szívem.
Mit gondolsz, milyen tanulságokat vihetnek magukkal a gyerekek a Sünikalandok elolvasása után?
A Sünikalandok mesekönyv egyrészt bájos és humoros, tehát kellemes szórakozást hoz majd az eseti meseolvasós pillanatokba. Ugyanakkor tanulságokat is rejt magába, nemcsak kalandokat és nevetést. Egyrészt sokat tanít a kíváncsiságról, a testvéri szeretetről, a kitartásról, és kicsit egymás elfogadásáról is. És persze bepillantást enged az erdő életébe, tanít növényekről, az évszakokról, illetve a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekről, de az erdei állatokról is.
Tervezel-e folytatást a Sünikalandok történetéhez, vagy újabb meséket?
Természetesen igen! Novemberre tervezzük Bettivel a könyv folytatását is kiadni, mely tele lesz őszi-téli kalandokkal, de a sünik itt még nem állnak meg. Már dolgozom a Sünikrónikák meséin is, mely bepillantást enged majd a történelembe, mert nem is gondolnánk, hogy a sünöknek bizony nagyon régre nyúlik vissza a történetük, egészen az ókori Rómáig. És persze Berci sajátosan fogja értelmezni mindazt, amit az ókori sünökről megtud.
Milyen kihívásokkal szembesültél az írás során, és hogyan küzdötted le őket?
Bevallom őszintén, a Sünikalandok teljes mértékben szerelemprojekt volt, nem volt benne kihívás, csak nagyon sok nevetés és öröm. Bettivel rengeteg ötleteltünk, néha ő már kész volt egy rajzzal, mire én mesét kezdtem hozzá írni, máskor én mondtam neki, hogy nézd, mit találtak már ki megint ezek a kópé sünik.
Mennyire fontos számodra, hogy a meséid oktató jellegűek legyenek, vagy inkább a szórakoztatásra fókuszálsz?
Mindig szeretnék átadni valamilyen fontos értéket, de figyelek rá, hogy ez ne erőltetetten, szájbarágósan történjen, hanem szórakoztató is legyen a történet. Az egyensúlyt igyekszem megtalálni, ami a Sünikalandok esetében szerintem nagyon jól sikerült.
Milyen szerepet játszanak az illusztrációk a könyvben, és hogyan dolgoztál együtt az illusztrátorral?
Bettivel a kezdetek óta nagy közöttünk az összhang, a Sünik valahol az ő „gyermekei”, ő alkotta meg őket, én csak a történetüket írom meg. Az illusztrációk elengedhetetlenek egy gyerekkönyv esetében, a Sünikalandok varázsát, az eszenciáját is ezek adják át, miattuk érzed úgy, hogy el akarod olvasni a könyvet. Már a képeken is látszik, hogy bizony ezeknek a meseszereplőknek sajátos személyiségük van, én pedig igyekeztem a mesékkel ezt megragadni. Nagyon élvezem a közös munkát Bettivel, és úgy érzem, ezzel ő is így van, mert rengeteg tervünk van a jövőre nézve.
Van-e kedvenc karaktered vagy jeleneted a Sünikalandok-ból, és ha igen, miért?
Berci mindkettőnek szíve csücske, amilyen kis kelekótya. A kedvenc jelenetem, amikor Bercit meg akarta enni az óriás húsevő növény, mert nagyon vicces az a jelent, Bettivel nagyokat nevettünk, amikor ezt kitaláltuk.