Apiterápia: Az ősi gyógyító módszer története és jelentősége

Szeretettel üdvözlünk mindenkit az Apiterápia- Méhmedicina Gerzsenyi méhészet APITERÁPIA világában. Állandó szakértőnk Gerzsenyi László Tiborné, a Szakmai Elit díjjal kitüntetett méhész és apiterapeuta megosztotta velünk a Apiterápia: Az ősi gyógyító módszer történetét és jelentőségét.

Ősi bizonyítékok az apiterápiáról

Az apiterápia ismertsége már az őskorban is bizonyított. Egy paleolit ​​rajz a spanyolországi Bicorpa falu közelében található Pókháló-barlang (Suevas de La Araña) falán egy férfit ábrázol, aki mézet gyűjt egy méhek által lakott üregből. Ez arra utal, hogy az emberek már akkoriban is tisztában voltak a méhek és termékeik értékével.
 

Az ókori egyiptomiak és a méhek

Az ókori egyiptomiak széles körben használtak mézet, viaszt és propoliszt a múmiák balzsamozására. A mézet élelmiszer-tartósításra és bőrbetegségek kezelésére alkalmazták. A Leideni papirusz (Az emberi test minden részének gyógyszerkészítményeinek könyve, Kr.e. 1200) számos receptet tartalmazott gyomor-, vese-, szem- és egyéb betegségek kezelésére, kenőcsök, tapaszok, borogatások formájában, és a méz bőrápolására is használták.
 

A méhek és az emberi vitalitás

A méhek gondozása során az emberek észrevették, hogy a méhcsípés után növekszik a vitalitásuk, erőnövekedést és jobb hangulatot tapasztalnak, és számos betegség tünete csökken. Ez az apiterápia egyik jele lehet.

Híres gondolkodók és apiterápia

Sok híres gondolkodó foglalkozott a méhészeti termékek emberi szervezetre gyakorolt ​​hatásának megértésével. Dioszkoridész tudós, filozófus és orvos mézet használt sebek és sipolyok kezelésére, valamint gyomor-bélrendszeri betegségek, fülfájás, torokfájás, köhögés, kígyómarás és veszett kutya harapásának kezelésére. Azt is megjegyezte, hogy a méz használata javítja a látást.
 

Demokritosz és más híres görög gondolkodók

A híres görög gondolkodó, Demokritosz, aki több mint 100 évig élt, úgy vélte, hogy a méz segít fenntartani az aktív hosszú életet. Hippokratész, Püthagorasz, Ptolemaiosz, Arisztotelész és más görög tudósok és gondolkodók számos receptet javasoltak és használtak méhészeti termékekkel.
 

Középkori és reneszánsz felhasználás

Felix Palacius, XVIII. századi spanyol gyógyszerész a „Galeno-kémiai gyógyszerészeti értekezés” című munkájában a mézet a legjobb gyógyszernek nevezte. Galenus, a híres római orvos, a növényi anyagokból történő gyógyszerkészítés és a katonai terepsebészet megalapítója, széles körben alkalmazta a mézet és a méhmérget különféle betegségek kezelésére.

Avicenna és az orvostudomány kánonja

Avicenna "Az orvostudomány kánonja" című művében körülbelül másfél száz receptet adott a mézhez, mind tiszta formában, mind különféle gyógyszerekkel keverve. Avicenna így írt: "A méz erősíti a lelket, vitalitást ad, segíti az emésztést, elősegíti a köptetést, serkenti az étvágyat, megőrzi a fiatalságot, helyreállítja a memóriát, élesíti az elmét."
 

Apiterápia Kelet és Nyugat között

Kelet-Európában, Kínában és Indiában a méhméreg szerepének megértése elérte csúcspontját. Kínában a méhmérget mérgezés elleni szerként, fiatalításra és ízületi betegségekre használták, míg Indiában fiatalság elixírt készítettek belőle. Hippokratész méhcsípésekkel kezelte betegeit, és azt mondta: "Az orvos gyógyít, de a természet gyógyít."
 

 

Az apiterápia kifejezés egy magyar orvoshoz, Dr. Beck Bódog Félix  köthető, aki először használta ezt a szót. A név a méh latin neve, az "apis", és a görög "therapia" szavakból származik. Kezdetben kizárólag a méhcsípéssel való gyógyításra használták ezt a kifejezést, de később magában foglalt mindenféle kaptárterméket és az ezeket felhasználó gyógymódokat. Az apiterápia alkalmazza a virágpor, a propolisz, a méhpempő, a méhkenyér és a viasz jótékony hatásait a gyógyításban.

Az 1900-as évek elején Magyarországról az Egyesült Államokba emigrált Beck New Yorkban dolgozott orvosként, a méhészetért rajongott, egy idő után pedig ezt a két tevékenységét össze is kötötte: a méhmérget terápiás célokra kezdte használni, főként reumás betegségek ellen. A módszert azonban ma is csak az alternatív gyógyászat területén alkalmazzák.

Apiterápiás termékek

Az apiterápia a méhészeti termékek és eszközök terápiás célú felhasználása, amely magában foglalja a méz, a propolisz, a méhpempő, a méhviasz, a méhméreg és a méhpollen alkalmazását.
Ezek a termékek számos egészségügyi előnnyel járhatnak, különösen gyulladáscsökkentő, antibakteriális és immunerősítő hatásuk miatt.

Az alábbiakban részletesen bemutatom az apiterápiás termékeket:

Méz:

A virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Kedvező és sokoldalú hatását már az ókori egyiptomiak is ismerték: mézkenőccsel kezelték a sebeiket. Mai ismereteink alapján a méz közel 70 féle gyógy- és fiziológiai hatással bír. Kiváló szénhidrátforrás, gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat (elsősorban C- és B-vitamin, folsav és nikotinsav), szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. A lépesmézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek.

Virágpor

Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nemcsak a méhek, de az ember számára is. Fontos fehérjeforrás, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványianyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne. Serkenti az anyagcsere folyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános roboráló hatású.

Propolisz:

A propolisz görög eredetű szó, jelentése: a város védelme, védelmezője. A propolisz vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek fertőtlenítő, tartósító- és építőanyagként használnak. A propolisszal konzerválják a kas, a kaptár falát, ezzel erősítik és bélelik ki a méhsejteket, így biztosítják a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók elleni védelmet, és hozzák létre a természetben található egyik legsterilebb környezetet. Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. Légúti betegségekben, a húgyutak fertőzései, a prosztata és a fültőmirigy gyulladásai ellen is sikerrel alkalmazzák. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, nyálkahártya- és bőrgyulladások kezelésére találták jónak.

Méhpempő:

A méhpempőt is ősidők óta használja az ember. Ismerték és használták az inkák, az ókori Egyiptomban és Rómában pedig drága kozmetikumnak, testi és szellemi frissítőnek számított. A gyógyító, szépítő erejébe vetett hitet annak köszönheti, hogy méhpempő a méhkirálynő eledele. A méhpempő hatására lesz a méhkirálynő nagyobb a dolgozó méheknél és a méhpempőnek köszönhetően él hosszabb ideig. Ugyancsak a méhpempő hatására tud az anyakirálynő óriási reprodukciós feladatot végrehajtani (képes lerakni naponta 1000-1500 petét). Számos fontos vegyületet tartalmaz, nagy mennyiségű B2-, B5-, B6-, E- és H-vitamint, különféle hormonokat, zsírokat, nukleinsavakat, továbbá mindazokat az anyagokat, amelyek a mézben vannak. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. A szív és keringési panaszokra, gyomor és bélbántalmakra, idegrendszeri problémákra legtöbbször igen jó hatású.

Méhméreg:

A vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. Nagy hatékonysággal alkalmazható reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén. A méhméreg reuma ellenes hatását már az egyiptomiak is ismerték.

Kaptárlevegő:

A modern méhkaptárlevegő kezelés kezdetei Dél-Németországba a  ’60-as évekre nyúlnak vissza. 1965-ben egy fiatal kőműves lezuhant egy 7 méter magas állványról, mely során többek között koponyaalapi törést és agyvérzést szenvedett, mely életveszélyes agyhártya-gyulladással végződött. Hosszú kórházi kezelés következett. A fiatalember túlélte a sérüléseit és az agyhártya-gyulladást. Ettől kezdve viszont folyamatos fejfájások gyötörték. A személyes mellett szakmai és pénzügyi katasztrófa volt az akkor 24 éves Musch számára: fel kellett adnia kőműves szakmáját, méhészkedni kezdett.

Musch észrevette a méhekkel való munkája során, hogy fejfájásai mindig akkor enyhültek, amikor a méhei közelében tartózkodott és ez elegendő indíték volt ahhoz, hogy elkezdje kutatni a méhkaptárlevegő gyógyító hatását. Lassanként biztossá vált a felismerés, hogy a méhkaptárlevegőnek hatékonyan alkalmazható, sokrétűen gyógyító hatása van.

A módszert többen próbálták tökéletesíteni, kiemelt szerepe van az osztrák Heinrich Hüttnernek, aki 1986-ban egy egyszerű nátha kapcsán ismerte fel a gyógyhatást. Ezután kezdett Hüttner kutatni és fejleszteni. Felhasználta a méhkaptár levegőt kúraként és az állatgyógyászatban is.

Az első kezelőház 1989-ben épült, melyeket továbbiak követtek.

Heinrich Hüttner

Modern apiterápia és kutatások

Az oroszországi apiterápia története szintén gazdag. Az első hivatalos elismerést 1894-ben kapta, amikor Lukonsky professzor a méhmérget javasolta a reuma és a köszvény kezelésére. A szovjet tudományos iskola számos innovatív ötlet forrásává vált. Sh. M. Omarov akadémikus 1965 óta végzett kutatásai megalapozták a méhméreg véralvadásgátlóként való alkalmazását, valamint az "Apifor" gyógyszerkészítmény fejlesztését, amely az első eszköz volt a méhméreggel végzett elektroforézishez és tabletták formájában is alkalmazható volt.

A méhészeti termékek jövője

A méhészeti termékek, különösen a méhméreg, vitaminok és mikroelemek optimális kombinációját tartalmazzák, amelyek lehetővé teszik elképesztő gyógyító hatások elérését, különösen olyan esetekben, ahol más gyógyszerek hatástalanok. A modern gyógyászatban évről évre nő a természetes termékek iránti igény, és a méhészeti termékek ezt az igényt kielégítik. A méhek és termékeik növelik a szervezet ellenálló képességét, revitalizálják a legfontosabb anyagcsere-folyamatokat szabályozó testfunkciókat, és segítik a létfontosságú szervek munkájának összehangolását és stabilizálását.
 

 

Gerzsenyi László Tiborné méhész és apiterapeuta

Kapcsolódó cikk:

Apiterápia - gyógyítás méhészeti termékekkel